Hastings I. – Augustus M.
1. Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök kőszál!
Az a bűn s a drága vér,
Melyet ontál a bűnér',
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet;
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár:
Elégtételt az nem ad,
Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogózva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz;
Nem hagy a bűn pihenést:
Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem
És lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út,
Hozzád lelkem mennybe jut:
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök kőszál!
(Református énekeskönyv 458. dícséret; 21-es református énekeskönyv 757. dicséret; kotta forrás)