2020 07 12 Decs

Csécsy István küldte be 2020. 07. 12., vasárnap, 14:36 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 65. zsoltár 1. vers: „A Sionnak hegyén, Úr Isten,...”

1. A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret, Fogadást tesznek néked itten, Tisztelvén tégedet, Mert kérésüket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért tehozzád az emberek Jönnek mindenünnen.

Derekas ének: 498. dicséret 1-5. vers: „Ki hívta az éjszakát elő, …”

1. Ki hívta az éjszakát elő, Hogy megnyugodjatok, Ti, a napnak terhét viselő Testek és állatok? Ki fordította fényességre Az éjnek homályát? Ki hozta fel napját az égre, Hogy fusson új pályát?

2. Te vagy az, ó mindenek Atyja, Mert a te kezednek, Mely az ég seregit forgatja, Nap és hold engednek. Téged hát imádni nem késünk és mihelyt hajnallik, Dícséret-mondó éneklésünk Buzgó szava hallik.

3. Bézártuk volt, mikor aludtunk, érzékenységinket Mi magunkról semmit se tudtunk, De te tudtál minket. Ha felénk kár, vagy veszedelem Közelítni akart, A tenálad lakó kegyelem Oltalma betakart.

4. A te erőd, ó Mindenható; Légyen nekünk ma is Minden életünk háborgató Gonosz ellen paizs! Légy segítőnk, ha munkálkodunk S igazán keresünk; Vigasztalónk, ha szomorkodunk, Atyánk, ha elesünk.

5. Adjad, hogy tartsuk fődolgunknak Szent nevedet félni, Hasznáért felebarátunknak Semmink sem kímélni. És szívünk szerint elfelejtsük, Ha megbánt valaki; A másoktól vett jót ne ejtsük Elménkből soha ki!

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Acta 19:23-40

„Támada azonban azon időtájban nem csekély háborúság az Úrnak útjáért. Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala; Kiket egybegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk. Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak. Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel. Mikor pedig ezeket hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána! És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai valának. Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok. És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén őhozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba. Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze. A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána! Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, monda: Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, aki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője? Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek. Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak. Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással. Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik. Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, amellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 156. dicséret 1. vers: „Úr Isten, mi sok szükséget …”

1. Úr Isten, mi sok szükséget Érezvén körülöttünk, :/: Segedelem-kérés végett E szent helyre feljöttünk. Uram, a könyörgőnek Illesd meg szívét és száját, A téged tisztelőnek Áldd és szenteld meg munkáját.

Textus: Rm 8:28

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

„Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok. És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén őhozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba.” Megtartva a „vétkesek közt cinkos, aki néma, atyjafiáért számot ad a testvér” igazságát, be kell látnunk, hogy nem volt alaptalan a Pált féltők érzése. Egy felhergelt tömeg előtt nem lehet érvekkel szólni. Engem is vannak, kik féltenek, s tanácsokkal látnak el, miről inkább ne szóljak. De itt kell lennem – s nem a magamét, de Isten üzenetét szólnom, Tőle kapott bölcsességgel a Lélek által, általa is figyelmeztetetten: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pt 5:8)
Az Igéből nevét is tudjuk, nem ismeretlen előttünk: Demeternek, Demetriusznak hívják, aki a maga gazdagságát félti, csak önön érdekeit nézi. De ügyes lévén oly fortélyosan állít be dolgokat, mintha nem magát, hanem a közösséget, a várost, a város templomát, istenségét féltené. „Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.”
Mert mi a tényállás: meglehetősen jó üzlet volt kicsi ezüst templomokat készíteni Artemisz-Diána istennő templomát véve mintának. A szuvenír-gyártás kezdeteit láthatjuk. Mindig olyat kell készíteni, amire van fizetőképes kereslet. Sokan keresték fel – sokat lehetett eladni. Napjainkban sincs másként. S az azóta eltelt sok száz év során mi mindent készítettek e célból? Láttam már a Salt Lake City-beli Mormon templomot, Eiffel tornyot, Maót, Lenint, Sztálint, s lehetne sorolni. Szándékosan kihagytam az egyházakhoz kapcsolható üzleteket. Mert a hitből, az Isten-keresésből nem szabad, nem lehet üzletet csinálni! És mégis! Van templomajtó, ahol őr áll, vizsgálva a templomot megtekinteni kívánó turisták öltözetét. Kifogást emel, ha túl rövid a szoknya, ha túl nagya dekoltázs – de ott van mögötte egy nem is kicsi asztal, megrakva fényképekkel s egyéb csecsebecsékkel. S most szinte hallom: egy képeslap, egy rózsafüzér, egy picinyke szobrocska mit árthat? Semmit – és mindent. Mert nem abban kell bízni, amit a kezedben tarthatsz, éjjeliszekrényedre vagy vitrinedbe tehetsz, hanem abban, aki ezektől függetlenül veled van minden napon, a világ végezetéig!
Ott, Efezusban, előkerült egy bölcs ember, a városi jegyző, aki nem igazságot tenni akart, hanem a nyugalmat helyreállítani. Mert az igazság – pláne felhevült állapotban lévők közt – nehezen lesz megállapítható, de nyugalomra, csendre, békés életre, együttélésre mindenkor szükség van. Ezért mondja: „Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, aki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője? Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek. Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak. Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással. Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik. Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, amellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést.”
Efézusban sokfelől jött, egymástól nagyon eltérő kultúrájú, hitű, életfelfogású emberek éltek együtt – szinte puskaporos hordó volt a város – bár akkor még e por nem volt ismert e vidéken. Ezért volt fontos a jegyző bölcsessége, nyugalma. S azért állíttatik elénk példaként, hogy tudjunk és merjünk bölcsek és nyugodtak maradni mi is, s magunk féltése helyett Isten oltalmát, útmutatását keresni és követni.
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak.”
A hívő ember életének legbelső valósága, a Lélek sem lépi át a reménység határait: bennünk lakozó Lelke által Isten bizonyos értelemben hozzáköti magát emberi természetünk kereteihez, mert nem nélkülünk, hanem általunk akar cselekedni. Így erőtlenségünkben szüntelenül segítségünkre van. Ő viszi tovább imádságainkat, amikor ezek emberi gyarlóságunk miatt holtpontra jutnak, mert nem találjuk meg az Istenhez való közeledés helyes módját.
Akkor szereted Istent – ha elfogadod, hogy Ő szeret téged! Ne bizonygatni akard, hogy mily nagyon szereted Őt! Egyetlen módon bizonyíthatod: elfogadod azt, amint Ő szeret téged! De ha elfogadod irántad való szeretetét, akkor általa képes leszel elfogadni a felebarátodat is. Akkor nem teszel ellene, mert Isten sem ellened munkálkodik, hanem szüntelen érted.
S Isten Lelke hogy méri meg az Efezusbelieket?
„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (JJel 2:1-7)
Ismétlem: „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” A győzedelmesnek! Aki elfogadja az Istennek irántunk való szeretetét, s adja tovább, válogatás nélkül, felebarátai felé.
Emlékezzünk, mint szólt hozzánk Urunk egy héttel ezelőtt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22 37-40) Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: Adakozás

Záróének: 266. dicséret 1-4. verse: „Egek nagy Királya, …”

1. Egek nagy Királya, Magasztalunk téged, Térjen nevedre dicséret! Mulandó és gyarló Életünk átjárja Végtelen kegyelmed árja. Jöjj, segíts, Jóra ints; Rólad zengjen nyelvünk, Vígan énekeljünk!

2. Dícsérjed, világom, Alkotód hatalmát, Mindenek felett uralmát! Hirdesse a csillag Ránk sugárzó fénye, Mily csodás az Isten lénye! Nagy égbolt, Nap és hold, Kik ott fennen jártok: Ti is Őt áldjátok!

3. Zengjen minden szívben Boldog hálaének A világ Teremtőjének! Nagy kegyelmessége Gondot visel rólunk, számon tartja minden dolgunk. Égben fenn, Földön lenn Áldassék jósága, Nagy irgalmassága!

4. Halleluját zengve, Magasztalva áldjad Krisztus által jó Atyádat! Ha az Istent élő, Igaz hittel féled És a szíved Jézusé lett: Boldogság, Üdv vár rád Fenn az ég honában, Hófehér ruhában.

„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.” (Mt 5:23-24)