A Sárközön véges-végig

(Sárközi népdalok)
Feldolgozta: Karai József
Lassú csárdás
A Sárközön véges-végig
Az őcsényi kertekalja végén hajlik egy rózsafa a reggeli szélben
Erre is, arra is: hajolj, kedves rózsám, felém is, felém is.
Arra alá a decsi határszélen kinyílott a tulipán a borozda szélen.
Egy-két szál, három szál; kutya voltál rózsám, megcsaltál, megcsaltál.

A pilisi hegy alatt lányok sütik a halat.
Papirosba takarják, a legénynek úgy adják.
Bátán lakom, keress meg, két lányom van, szeresd meg.
Néked adom egyiket, vedd el akármelyiket.
Szép a leány ideig, tizennyolc esztendeig.
De a legény mindaddig, míg meg nem házasodik.

A pilisi kovácsfoka partján van egy kerek erdő,
Közepébe, négy szélébe térdig ér a mező,
Közepébe, négy szélébe térdig ér a gyönyörű mező.
Látod babám, mely sokat ér egy igaz szerető.
Haj, közepébe, négy szélébe térdig ér a gyönyörű mező.
Látod babám, mennyit ér egy igazi szerető.

Még azt mondják, Sárpilisen nincs artézi kút.
Pedig oda márványkőből van a gyalogút.
Ezüst a cső, réz a csavar,
Rajta a vödör, a dupla cintányér.
Fáj a szívem, meghalok a régi babámért.
Meghalok a régi babámért. Haj-haj!