Áldjad az Urat, áldjad én lelkem

Szöveg: Sumonyi Zoltán
Dallam: Gryllus Dániel
Áldjad az Urat, áldjad én lelkem
1. Áldjad az Urat, áldjad én lelkem,
Az Ő szent neve árad szét bennem,
Jósága nélkül hová kell lennem,
Kegyelméről is el ne feledkezzem.

2. Ő, ki feloldoz, Ő, aki gyógyít,
Koporsómból is életre szólít,
Mint egy büszke sast, akként megújít,
Gyújtván a szépség minden hordozóit.

3. Igazságot tesz nyomorultakkal,
Mert késedelmes ő a haraggal,
Nem mindörökké büntet bajokkal,
Irgalmassága végül megvígasztal.

4. Az ég a földtől mily végtelenben,
Oly nagy a jóság benne szünetlen,
Atya könyörül gyermeki tetten,
Miként az Úr az Őtet félő lelken.

5. Már Ő tudja, hogy romló erények,
Hogy porból vagyunk mind mi szegények,
Életünk, mint a puszta füvének
Napjai, minden széltől elenyésznek.

6. De az Úr kegye az Őt félőkön,
Öröktől fogva tartó s örökkön,
S fiak fiain, mind, kik a földon
Szentélyét őrzik, nehogy az megtörjön.

7. Az Úr pediglen fönn a mennyekben,
Trónol, mert jussa vagyon mindenben.
Áldjad az Urat, áldjad én lelkem,
Kegyelméről is el ne feledkezzem!