szöveg: P. Gerhardt, 1647
fordító: Túrmezei E.
dallam: W. Dachstein, 1525
1. A Bárány hordja csendesen
Földiek minden vétkét. :/:
Vállalja tisztán, bűntelen
Bűnösök bűnhődését.
Elindul, hordoz szenvedést,
Gúnyt, halált, átkot, megvetést,
Nem kíván könnyebbséget.
Elvisel, hordoz bűnt és bajt,
Golgota fáján kínt és jajt,
És szól: Eltűröm érted!
2. Nincs még ily áldott, hű barát,
Őt adta Isten nékünk. :/:
Ő az, kit Atyja maga szánt
Szent váltságdíjnak értünk.
Ó, csodás égi szeretet!
Az Atyát arra késztetted,
Hogy Fiától megváljon.
S ki előtt ég és föld reszket,
Érettünk sírba fektetted
Győzni poklon, halálon.
3. Míg élek, el nem feledem,
Jézusom, hű szerelmed, :/:
Átadom szívem, életem,
Szent hittel átölellek.
Csak rólad zengem énekem!
Te bajban vigasz vagy nekem,
És harcban bátorságom.
Szomjamat oltó, hűs forrás,
Árvaságban leghívebb társ,
Utam bármerre járom.
4. Ha célhoz érek egykoron,
S vár örök égi részem, :/:
Hadd legyen véred bíborom,
Az fedjen el egészen!
Az legyen fénylő koronám,
Ha égi trónján vár reám
Szent felsége Atyámnak,
Ki veled eljegyzett engem,
Hogy égi ékességemben
Mint jegyesed, ott álljak!
(21-es református énekeskönyv 492. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)