Arany ábécének is szokták nevezni, mivel héber versei a bibliában nyolcanként – itt négyenként – egyforma betűvel kezdődnek ábécé-rendben
Bourgeois L., Genf, 1551
Béza T., 1519–1605
Az Úr Igéjének és törvényének dicsősége.
1. Az oly emberek nyilván boldogok,
Kik igazsággal járnak életükben,
Isten törvényére vagyon gondjok,
És aszerint élnek minden időben,
Szent bizonyságit akik megőrzik,
És az Istent szívök szerint keresik.
2. Boldogok azok is, mondom nyilván,
Akik hamisságot nem cselekesznek,
De mindenkor az Úr útaiban
Járnak és szent ártatlanságban élnek.
Meghagytad, hogy a te parancsodat,
Jól megőrizzük minden mondásodat.
3. Vajha én oly boldoggá lehetnék,
Hogy járhatnék a te szent útaidban
És engedhetnék szent törvényednek!
Ha parancsodat nézhetném valóban,
És azt szívemben bizonnyal hinném,
Hogy soha semmi szégyenbe nem esném!
4. Hálát adok néked teljes szívből,
Hogy megtanítasz te ítéletidre,
Melyek tiszták minden hiba nélkül!
Megtartom és gondom lesz törvényidre,
De kérlek téged, ó, én Istenem,
Hogy soha örökké ne hagyj el engem!
Boldog az ifjú, aki az Urat féli.
5. Beszéld meg, mit tégyenek az ifjak,
Hogy élhessenek ők feddhetetlenül?
Szent Igéd szerint útjukat szabják.
Én téged kerestelek szüntelenül;
Kérlek, Úr Isten, teljes szívemből:
Eltévelyednem ne hagyj törvényedtől.
6. A te igédet rejtem szívemben,
Hogy semmi bűnnel ne bántsalak téged,
De megmaradjak te ösvényedben,
Minden dolgomban megtartom törvényed.
Ó, áldott Isten, taníts engemet,
Hogy igazán értsem rendelésedet!
7. Ítéletedet én ajakimmal,
És a te szádnak ő kegyes beszédét
Előszámlálom hálaadással,
Szent kötéseddel biztatom szívemet;
Bizonyságidon örvendez lelkem,
Mik gazdagságnál kedvesebbek nékem.
8. Szüntelen nékem gyönyörűségem
Vagyon csak a te parancsolatidban,
Te útaidat gyakran említem,
Hogy el ne essem valaha azokban.
Szent igazságodban minden kedvem,
És te ösvényed én el nem tévesztem.
Csak Isten törvényére tekintek.
9. Cselekedd ezt szolgáddal kegyesen,
Hogy én élhessek tovább e világban
És szent igédet megtartsam híven!
Én szemeimet nyisd meg világosan,
Hogy a te törvényed megtekintsem
És annak csudáit eszembe végyem!
10. Míglen én e földön járok-kelek,
Ne rejtsd el tőlem parancsolatidat,
Kívánság miatt mert elepedek,
Igen óhajtom szent igazságodat!
Ítéletedhez az én szívemben
Nagy kívánságom volt minden időben.
11. A kevélyeket, Uram, megrontod,
Átkozottak és büntetésre méltók,
Akik megvetik parancsolatod.
Forduljon el rólam ő gyalázatjok,
Kik csak azért gyalázzák szolgádat,
Hogy megőrzöm a te bizonyságidat.
12. A fejedelmek énreám törnek,
Ha összegyűlnek, de a te hű szolgád
Szentségét nézi ítéletednek,
Amely szívemnek igaz örömet ád.
Bizonyságid nékem vigasságim
És minden dolgomban tanácsadóim.
Drága orvosság az Úrnak beszéde.
13. De lám, a porban hever életem,
Mintha vitetném majd a koporsóba;
Szent igéd szerint élessz meg engem!
Midőn útaimat előszámlálva
Felkiálték, te legott feleltél;
Rendelésidre taníts meg jókedvvel.
14. Add értenem parancsolatidat,
Hogy elmélkedjem a te csudáidrul!
És elmémben foglalom azokat,
Szívem keserűség miatt kibuzdul!
Ígéreted szerint segíts engem,
Hogy tőled ismét megerősíttessem!
15. A hamis útról, Uram, téríts el,
Törvényeidnek vezérelj útára,
Min ember járhat szép csendességgel!
Juttass kegyesen szent igazságodra!
Ítéletedet én elválasztom,
És igazságod szemem előtt tartom.
16. Bizonyságidra hajtom szívemet,
És életemet a szerint rendelem.
Szégyenvallástól ments meg engemet!
Mivel most kitárod bennem én szívem,
Parancsolatidra lesz nagy gondom,
És víg örömmel azokat megfutom.
Életnek ösvényén vezet az Úr.
17. Én Istenem, taníts útaidra,
Hogy szent törvényedre gondot viseljek,
És azokat megtartsam mindenha!
Adj értelmet, Uram, igazgass, kérlek,
Hogy törvényedet őrizzem híven,
És mindenkor megtartsam én szívemben.
18. Vezess, hogy benned leljem örömöm,
Mutasd meg parancsolatid ösvényét,
Mert azokban igen gyönyörködöm!
Te rendelésedre hajtsad szívemet!
Szent bizonyságid végyem eszembe,
És ne hagyj esnem telhetetlenségbe!
19. Fordítsad el az én szemeimet,
Hiábavalókat hogy ne nézzenek;
A te utadban éltess engemet!
Szolgáddal láttasd szent ígéretednek
Bétöltését, aki téged tisztel
És mindenkor fél alázatos szívvel.
20. Végy el rólam minden gyalázatot,
Melytől én igen félek és rettegek!
Ítéleteid jók, és azokat
Én megtanulni igen örvendezek.
Gyönyörködik törvényedben szívem,
És igazságban éltess, Uram, engem!
Foglaljam szívembe az Úr törvényét!
21. Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed,
És segedelmed adjad, hogy láthassam!
Ígéretedből vélem ezt tegyed,
Hogy szájukat azoknak bedughassam,
Akik engemet gyaláznak szörnyen,
Mert bízom a te szent ígéretedben!
22. Szent igaz igéd ne vedd el tőlem,
Hogy az mindenkor legyen az én számban!
A te beszéded én reménységem,
Te törvényedet szívemben foglalván.
És azt megtartom én minden módon,
A szerint élvén most és mindenkoron.
23. Szüntelen járok én nagy örömmel,
Mert parancsolataidat követem;
Szívem mindenkor azokra szemlél.
A királyok előtt bízvást beszélem
A te bizonyságidat, melyektől
Meg nem rettenek, nem félek szégyentől.
24. Gyönyörködöm a te törvényedben,
Szent parancsolataidat szeretem
Mindenek felett egész éltemben.
Én kezeimet készen felemelem
A te kedves parancsolatidra,
És én azokról beszélek mindenha.
Gondolkodjunk Isten dolgairól.
25. Gondold meg azt és jusson eszedbe,
Amit szolgádnak egyszer megígértél,
Jó reménységet adván szívembe!
Minden ínségben vagyok bátor szívvel,
Mert szent beszéded bizony engemet
Megújít és megtartja életemet.
26. A kevély népek csúfolnak engem
És nevetnek, de nem gondolok vélek,
Hogy törvényedet azért megvetném,
De a te ítéletidre tekintek,
Melyeknek örök voltát jól tudom,
És magamat azokkal vigasztalom.
27. És miként az istentelen népek,
Kik elszakadtak a te törvényedtől,
Gondolatimnak nagy bút szereznek:
Emlékezésem a te szerzésedről
Ének volt nékem nagy örömömben,
Bujdosásimnak minden ő helyökben.
28. Sem éjjel, sem nappal meg nem szűnöm
A te nevedről gyakran emlékezni;
Szent parancsolatidat keresem,
Főképpen erre szoktam vágyakozni.
Minden előtt magamban elszántam,
Hogy a te törvényedet én megtartsam.
Hiszek Isten ígéreteiben.
29. Hiszem, te vagy az én örökségem,
Teljes erőmmel azért azon lészek,
Hogy a te igédet megőrizzem.
A te színed előtt szívből könyörgök:
Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnekem,
Mert ígéreted megvigasztal engem!
30. Jól meggondolom az én utamat,
Hogy a jó útról el ne tévelyedjem;
Arra vezérlem minden gondomat,
Bizonyságidra lábamat térítem.
Igen sietek, nem kések semmit,
Hogy megtarthassam szent parancsolatid.
31. Megfosztottak az istentelenek,
Elpusztítának, de mindazonáltal
Törvényid tőlem nem felejtetnek.
Még éjfélkor fölkelek vigassággal
És tégedet dicsérlek és áldlak
Ítéletiért szent igazságodnak.
32. Az oly népekhez adom magamat,
Kik téged félnek és tereád néznek
És megtartják parancsolatidat.
Bőségével te kegyelmességednek
Teljes e világ, azért, én Uram,
Szent törvényedre tőled taníttassam!
Isten Igéjére építek.
33. Íme, szegény szolgáddal sok jót től,
Szent ígéreted szerint megsegítél,
Min most is örvendek tiszta szívből.
Taníts és áldj engem jó értelemmel!
Engedd meg nékem ismeretedet,
Mert igaznak ismerem törvényedet.
34. Minekelőtte megbüntettetném,
Az igaz utat elvétettem vala,
Most életem igédhez rendelem,
Szorgalmatossággal tekintek arra.
Uram, jókedvű vagy és irgalmas,
Azért szerzésedre engemet oktass.
35. A kevélyek rólam hamisságot
Költnek, de én a te szent törvényedet,
Megőrizem parancsolatidat.
Kövér ő szívük és megkeményedett,
Én pedig a te szent törvényedben
Gyönyörködöm mind egész életemben.
36. Jómra lett nékem, hogy megalázál,
Hogy megtanuljam a te törvényedet,
Min igyekezem nagy óhajtással.
Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét,
Mit az emberek nagyra becsülnek,
Törvényedhez képest tartok semminek.
Könyörgés megtérésért.
37. Kezeiddel formáltál engemet,
Taníts meg azért parancsolatidra,
Hogy törvényidnek tudjam értelmét.
És ezen indulnak nagy vigasságra
Az istenfélők, látván e dolgot,
Hogy igédbe vetem bizodalmamat.
38. Igaz vagy, Uram, ítéletidben,
Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan,
Engem is méltán büntetsz ekképpen.
Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban,
Hogy én megvigasztaltassam megint
Szolgádnak mondott ígéreted szerint!
39. Nagy irgalmadat mutasd meg nekem,
Hogy éljek, mert csak a te törvényedbe'
Vagyon minden én gyönyörűségem.
A kevélyek essenek szégyenségbe,
Kik engem hamis okkal terhelnek,
De én a te törvényedről beszélek.
40. Térjenek hozzám mostan mindenek,
Kik téged félnek, törvényed tisztelik
És a te bizonyságidnak hisznek!
Tiszta én szívem, el sem tévelyedik,
De megtartja a parancsolatot,
Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.
Lelki vigasztalásért való könyörgés.
41. Lelkem elfogy nagy kívánságában,
Midőn várom a te segedelmedet;
Bízván igédnek fogadásában.
Ugyan elfárasztom az én szememet
Nagy várakozás miatt, így szólva:
Mikor vigasztalsz meg engem valóba'?
42. Noha én csaknem hasonló vagyok
Füstön elaszott, megszáradt tömlőhöz,
Szerzésidre mégis gondot tartok.
Míglen kell várnom, mikor látsz ügyemhöz?
Míg halasztod el ítéletedet,
Ha bünteted meg ellenségeimet?
43. A kevélyek, kik szent törvényedet
Megvetik, titkon nekem vermet ásnak,
De ha tekintjük szent szerzésidet,
Parancsolatid mind jók és igazak.
Nagy méltatlanul kergetnek engem,
Tarts meg azért és légy én segedelmem!
44. Csaknem elvesztének ők engemet,
És majd ugyan eltörlének e földről,
Mégsem hagyom el szent törvényedet,
Tartsd meg éltemet kegyelmességedből,
Hogy megtartsam Felséged kötésit,
És megőrizzem minden bizonyságit.
Megáll az Istennek igéje.
45. Mindörökké, Uram, a te igéd
Megáll és megtart a magas mennyekben,
Azonképpen isteni hűséged
Megmarad örökre minden időben,
Mint az álló föld, mit te fundáltál,
Mely ő helyében mindenkoron megáll.
46. Mind ma és mindörökké megállnak,
Amiket te rend szerint teremtettél,
És teneked mindenek szolgálnak.
Hogyha magamat a te törvényeddel
Nem vigasztaltam volna, már régen
Elvesztem volna én nagy ínségemben.
47. Nem felejtem el szent törvényedet,
És gondot tartok parancsolatidra,
Mert te azokban éltetsz engemet.
Tekints, Uram, kegyelmesen szolgádra!
Légy segítségem, mert tied vagyok,
És törvényidnek őrzésire vágyok.
48. Istentelenek énreám titkon
Leselkednek és törnek életemre.
Én elmélkedem bizonyságidon,
És minden dolgot ha megnézek végre,
Látom, hogy mindenek elmúlandók,
De a te törvényid megmaradandók.
Nincs Istenen kívül bölcsesség.
49. Nagy szerelmem vagyon törvényedhez,
Melyről naponként örömest beszélek,
Mert ez nékem víg örömöt szerez;
Te parancsolatid bölcsebbé tésznek
Engemet minden ellenségimnél,
Mert soha tőlem ők nem távoznak el.
50. Tudósabb vagyok tanítóimnál,
Akiket már nagy bölcseknek tart minden,
Mert bizonyságod elmémben megáll.
Még a véneknél is bölcsebb vagyok én,
Mert te törvényed szem előtt tartom,
És elmémet attól el nem fordítom.
51. Minden hamis utat elkerülök,
Lábam ne járjon a gonosz ösvényen;
Igéd megtartásának örülök,
Ítéletidet tekintem szüntelen.
Azoktól soha el nem távozom,
Kik által én tetőled taníttatom.
52. A te beszéded ékes és drága,
Még a méznél is édesebb én számban,
Kimondhatatlan gyönyörű volta.
Igédben van bölcsességem fundálván;
Bölcsességemet abban keresem,
A hamisságnak ösvényét gyűlölöm.
Óránként fáklyám az Ige.
53. Óránként fáklyám nékem szent igéd,
Mely világot tart nékem útaimban,
Hogy egyenesen járjam ösvényed,
Amelyen én járhatok bátorságban.
Megesküszöm és néked megállom,
Hogy igazságodnak jussát megtartom.
54. Felette igen megnyomorodtam,
Enyhíts meg és végy fel engem ismétlen,
Amint nekem megígérted, Uram!
Az áldozat, mit szájam neked tészen,
Kérlek, hogy légyen kedves tenálad,
Ítéletedet én tudtomra adjad!
55. Oly nagy veszélyben forog életem,
Hogy tenyeremben hordozom lelkemet,
Szent törvényedet mégsem felejtem.
A hitlenek, kik gyalázzák nevedet,
Tőrt vetnek nékem mindenütt széjjel,
Szent szerzésidtől mégsem távozom el.
56. Bizonyságidat örökül bírom,
És azokat tartom drága kincsemnek,
Azokban lesz minden vigasságom!
Szívemet hajtom a te törvényednek
Megtartására minden időben,
És azokat megőrzöm mindvégiglen.
Ösztönösen gyűlölöm a gonoszt.
57. Ösztönösen gyűlölöm azokat,
Akik mindenkor kétfelé gondolnak,
De szeretem én a te utadat,
És csak tégedet tartlak oltalmamnak.
Ígéretedben van reménységem,
A te szent igéd paizsom énnékem.
58. Gonosztevők, menjetek el tőlem,
Mert én azt mind meg akarom tartani,
Amit az Isten parancsol nekem!
Igéd szerint siess engem táplálni,
Hogy élhessek, légy velem, Úr Isten,
Ne szégyenüljek meg reménységemben!
59. Légy gyámolom, adj jó békességet,
Úgy lészen kedves énnékem törvényed,
Abban keresem én örömömet!
Az olyakat te mind a földhöz vered,
Kik elhajolnak igazságodtul
És járnak minden dolgukban álnokul.
60. Gonoszakat te elvetsz a földről,
Mint a salakot vagy ércnek szemétjét.
Szent bizonyságid szeretem szívből!
Félelmében szívem előtted reszket!
Testem elepedt nagy rettegésbe',
A te kemény ítéletedre nézve.
Pörpatvarnál jobb az Úr törvénye.
61. Pörpatvar nincsen nékem kedvemre,
És igazságát megadom mindennek;
Ne adj azért azoknak kezekre,
Akik engemet szüntelen kergetnek!
Szolgádat minden jóra vezéreld,
És a kevélyek ellen védelmezzed!
62. Az én szemeim elfogyatkoztak,
Úgy nézik, várják te segedelmedet,
Óhajtják igazságát szavadnak,
Ne késsél, Uram, segíts meg engemet!
Szegény szolgáddal tégy kegyelmesen,
Taníts igédre, oktass törvényedben!
63. Szolgád vagyok, adj értelmet nekem,
Hogy érthessem a te bizonyságidat,
És jó értelmében gyönyörködjem!
Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat,
Mert helye nincs már az igazságnak,
A te törvényid mind eltiportatnak.
64. Azért a te szent tanításidat
Tiszta aranynál is inkább szeretem,
Mindennél feljebb tartom azokat,
Életemet én a szerint rendelem,
Mert igaznak tartom mindenképpen,
A hamis ösvényt gyűlölöm erősen.
Rakva csudákkal az Isten igazsága.
65. Rakvák bizonyságid nagy csudákkal,
Hogy azért megtarthassam én szívemben,
Azon igyekszem nagy buzgósággal.
A te igéd, ha kik veszik eszükbe,
Setét szíveket megvilágosít,
Együgyűeket bölcsességre tanít.
66. Felfohászkodom gyakran én számmal,
Mert én azt nagy szívem szerint kívánom,
Hogy törvényedet értsem bizonnyal.
Tekints reám és könyörülj szolgádon!
Irgalmazz nékem, lám, nagy jókedved
Azokhoz, akik szeretik szent neved!
67. Szent igédben vezéreld utamat,
És őrizz meg engem a hamisságtól,
Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat;
Ments meg a népek nyomorgatásától,
Hogy törvényedet örömmel nézzem
És parancsolatidat megőrizzem.
68. Világosítsd meg orcád szolgádon,
És taníts meg, hogy én jól meggondoljam,
Beszéded engem mire tanítson!
Könnyhullatásom szememből azértan
Mint patak ömlik, mert hogy a népek
Becsületet nem tesznek törvényednek.
Summa szerint igaz az Isten.
69. Summa szerint, Uram, te igaz vagy
Mindennémű te cselekedetedbe',
Ítéletednek igazsága nagy.
Te igazságod vehetik eszükbe,
Bizonyságidat akik megnézik,
És parancsolatidat megőrizik.
70. Megöl a bú nagy indulatomban,
Midőn tekintem a te szent igédet,
Hogy az ellenség csúfolja bátran,
És elfelejti minden beszédidet.
A te szent igéd igen szép tiszta,
Szolgád azért szereti és megtartja.
71. Én kicsiny és megvettetett vagyok,
De mégsem felejtem el törvényedet,
Sőt mindenütt arra gondot tartok.
Szent igazságidnak nem látják végét,
Mert mindörökké ők megmaradnak;
Törvényed törvénye az igazságnak.
72. Én kergettetem, vagyok ínségben,
De nem gondolván semmi nyavalyámmal,
Nagy örömöm van te törvényedben.
Te igazságod mindörökké megáll,
Melyet jelents meg nekem kegyesen,
És bátorságos leszek életemben.
Tőle várok szabadítást.
73. Teljes szívből hozzád esedezem,
Uram, hallgass meg engem kegyelmesen,
Hogy rendelésidet megőrizzem!
Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten,
És legottan igyekezem azon,
Hogy bizonyságid megtartsam jó módon.
74. Gyakorta reggel virradat előtt
Könyörgésemben tehozzád kiáltok,
Igédbe vetvén reménységemet.
Előbb, hogynem elmennek a virrasztók,
Az én szemeim vigyáznak, néznek,
És a te szent igédről elmélkednek.
75. Kegyességedért halld meg beszédem,
Tartsd meg életem a te jóvoltodból,
Hadd vidámuljon meg az én szívem,
Mert sok hitetlen nép énreám tódul,
És engem szertelen sanyargatnak,
De a te törvényedtől távol vannak.
76. De te énhozzám, Uram, közel vagy,
És te igédből tudom régesrégen:
Szent törvényednek igazsága nagy,
Te bizonyságid fundáltattak szépen.
Hogy örökké megmaradnak, tudom,
És jól értem, azért nyilván kimondom.
Védelmezz meg a te igazságodért!
77. Vedd eszedbe én nagy ínségemet,
Én nyavalyámból, Uram, szabadíts meg,
Mert nem felejtem el törvényedet!
Fogadd fel ügyemet és védelmezz meg,
Megtekintvén szent ígéretedet,
Éltess a te szent igéddel engemet!
78. A gonoszoktól, minden meghiggye,
A segítség s üdvösség távol vagyon,
Mert ők nem néznek szent szerzésidre.
Szent irgalmasságod nagy mindenkoron!
Uram, tarts meg engemet, hogy éljek
Nagy igazságából ítéletednek.
79. Bizonyságidat én nem hagyom el,
Noha énreám nagy sok népek törnek,
Kik gyűlölnek és kergetnek széjjel;
Ó, mily sérelmes ez az én szívemnek,
Hogy ellenségi az igazságnak
A te igéddel semmit nem gondolnak!
80. Törvényidet én igen szeretem,
És soha el nem távozom azoktól;
Kegyességedből tartsd meg életem!
Te igaz beszéded mindent felülmúl;
Szent ítéleti igazságodnak
Mostan és mindörökké megmaradnak.
Üldöztetésben is Rólad gondolkodom.
81. Űznek, kergetnek a fejedelmek,
Noha senkinek semmit nem vétettem;
Szent igédtől szívemben rettegek,
Ígéretedben örvendez én lelkem,
Mint aki talál nagy gazdag prédát,
Avagy mint aki nyer sok drága marhát.
82. A hazugságot igen gyűlölöm,
Semmit e földön inkább nem utálok,
De a te törvényedet szeretem,
És igazságán oly igen vigadok,
Hogy meggondolván ítéletedet,
Naponként hétszer dicsérlek tégedet.
83. Nagy békességük vagyon azoknak,
Kik szeretik a te szent törvényedet,
Semmi veszélyben el nem botolnak.
Várom, Uram, a te üdvösségedet!
Abban forgatom minden gondomat,
Hogy cselekedjem parancsolatidat.
84. Bizonyságidra gondot tart lelkem,
Mert én oly igen szeretem azokat,
És én csak azokban gyönyörködöm,
Rendelésidben gyakorlom magamat.
Előtted vagyon minden életem,
Nincsen elrejtve tőled én ösvényem.
Zendüljön fel a szabadító Isten dícsérete!
85. Zengő kiáltásom jusson hozzád,
És igazságodat adjad értenem,
Mint szent igédben te felfogadtad!
Jusson elődbe én esedezésem,
Szabadíts meg minden ínségemből,
A te régen tett szent ígéretedből!
86. Ha én megtanulom szerzésedet,
Az én ajakimmal dicsérlek téged,
Hirdeti nyelvem te szent igédet,
Mert minden törvényed és ígéreted
Merő hűség és tiszta igazság,
Nem találtatik abban semmi hívság.
87. Ments meg, Uram, engem kezeiddel,
Légy erősségem, segedelmem nékem,
Mert törvényedet szeretem szívvel!
Üdvözítésed várom, én Istenem,
Melyben vetettem reménységemet,
Mert igen kedvelem szent törvényedet.
88. Éltét csak azért kívánja lelkem,
Hogy ő tégedet, Uram, dicsérhessen,
Ítéleted légyen segedelmem!
Mint elveszett juh bujdosom e földön.
Uram, keress meg engem, szolgádat,
Nem felejtem el parancsolatidat!
(Református énekeskönyv 119. zsoltár; 21-es református énekeskönyv 119. zsoltár; forrás: www.koralkonyv.hu)