2020 07 19 Decs

Csécsy István küldte be 2020. 07. 19., vasárnap, 17:33 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 151. dicséret 1. vers: „Uram Isten, siess,...”

1. Uram Isten, siess Minket megsegíteni Ily nagy szükségünkben, Krisztus Jézusért, Mi Urunkért És Megváltónkért.

Derekas ének: 226. dicséret 1-4. vers: „Krisztusom, kívüled …”

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél, Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Acta 22:17-30

„Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, És látám Őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem. És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték. És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni. Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe, Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá. Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni? Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római. Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az. És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem. Mindjárt eltávozának azért őtőle, akik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette. Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 89. zsoltár 1. vers: „Az Úrnak irgalmát örökké …”

1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadásod.

Textus: Ef 2:19

„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Pál apostol ezer kilométerek megtétele után, örömök és félelmek útjait bejárva ismét neveltetése városában, Jeruzsálemben van.
Fogadtatása vegyes. „Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, amiket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett: Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak. Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél. Ezt míveld azért, amit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra; Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.” (Acta 21:18-24)
„Mikor pedig a hét nap immár eltelőben volt, az Ázsiából való zsidók, meglátván őt a templomban, felindíták az egész sokaságot, és reá veték kezöket, Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet. Mert látták vala annakelőtte az efézusi Trofimust ővele a városban, kiről azt vélék, hogy Pál bevitte a templomba. Megmozdula azért az egész város, és a nép összecsődüle: és Pált megragadván, vonszolják vala ki őt a templomból: és mindjárt bezáratának az ajtók. Mikor pedig meg akarák őt ölni, feljuta a hír a sereg ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem felzendült. Ki azonnal vitézeket és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájok. Azok pedig mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszűnének Pált verni.” (Acta 21:27-32)
„Akkor odaérvén az ezredes, elfogatá őt, és parancsolá, hogy kötözzék meg két lánccal; és tudakozá, hogy kicsoda és mit cselekedett. De ki egyet, ki mást kiált vala a sokaság között; és mikor nem értheté meg a bizonyos valóságot a zajongás miatt, parancsolá, hogy vigyék el őt a várba. Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott, lőn, hogy úgy vivék őt a vitézek a néptömeg erőszaktétele miatt; Mert követi vala a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg őt! És mikor immár a várba akarák bevinni Pált, monda az ezredesnek: Vajjon szabad-e nékem valamit szólanom te hozzád? Az pedig monda: Tudsz görögül? Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki e napoknak előtte fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút? Monda pedig Pál: Én ugyan tárzusi zsidó ember vagyok, Cziliczia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nékem, hogy szóljak a néphez. Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek: és mikor nagy csendesség lőn, megszólala zsidó nyelven,”(Acta 21:33-40) Pál pedig elmondja a zsidóknak megtérése történetét. Hogy ez hogyan végződik – már hallhattuk a ma bennünket megszólító Igéből. A szorító helyzetből valami olyan ad pillanatnyi menekedést Pál számára – amiről addig mi sem tudtunk: polgárjoga.
Ahogy készültem erre az istentiszteletre, arra figyeltem, mit kíván tőlem-tőlünk az Örökkévaló Úr? Mire hívja fel a figyelmünket? Felidéződött bennem egy 5 évvel ezelőtti jegyzet – ami máig sem vesztett aktualitásából:
„Sok dolog van, ami felháborítja az embert, vagy ne adj’ Isten az életkedvét is elveszi egy időre. A legvisszataszítóbbak egyike az áskálódás. Az ember alkot valamit, aztán még mielőtt elégedetten hátradőlve szusszanna egy kicsit, gyönyörködve a munkájában, már érzékeli is, hogy megkezdődött ellene a furkálódás. És még véletlenül sem szemtől szemben, nyílt lapokkal játszva. Nem ám. Mindig csak a föld alatt, elrejtve a tekintetek elől. A legelkeserítőbb az, hogy nincs mit tenni ellene. A legcélravezetőbb talán az lenne, ha megpróbálnának tudomást sem venni róla. És legfeljebb családi körben emlegetjük annak az átkozott vakondnak a felmenőit, amelyik már megint szétbarmolta a kiskertemet.” (M.I. Jó reggelt! Tolnai Népújság, 2015-07-18) De mindez nem csak a vakondokra igaz, hiszen egyéb áskálódók még nagyobb károkat képesek okozni.
A ma hallott igék alapján is sok dolog háborgatja lelkemet:
Mit kérnek számon Pálon Jakab és a vének? Miért követelik tőle a megnyiratkozást, s hogy más négy ember költségeit is viselje, s hogy mindegyikük megtisztulásáért elvégeztessék az áldozat? Ha a pogányból lett Krisztus-követők enyhébb parancsolatokat kaptak, akkor azoknak, akik között mondta Jézus mikor „megkérdé őt egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22:35-40) A Krisztus-követőknek – akkor és napjainkban is – nem eszerint kellene élniük? Miért kell Pál szerepjátékra kényszeríteni?
Pál azonban mindezt csendes mosollyal viseli. Úgy a megtisztulás követelését, mint a tömeg zaklatását, fenyegetését. Nincs benne semminemű félelem. Sem a néptől, sem az ezredestől. Addig csendben hallgatták az apostolt, amíg a népekhez szóló küldetését nem említette. A pogányokhoz szóló küldetés váltotta ki belőlük a felháborodást. Mi az, hogy Isten más népekhez is fordul? Pedig ugyancsak Jeruzsálemben történt: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Mt 21:42-44)
Az ezredes tisztán akar látni, hogy mi váltotta ki a zsidók indulatát – ezért rendelte el Pál megkorbácsolását. Az előkészületek elvégzése után Pál római polgárjogára hivatkozik. Nem azért, mert érvényesülni akar, hanem azért, mert szolgálni szeretne. Tovább kell még hirdetnie az evangéliumot. Küldetése szempontjait tartja szeme előtt, óvja az életét, egyébként sem erős fizikumát. Az egész szituáció mutatja, hogy milyen sokat jelentett a római polgárjog. Az ezredes azonnal felfüggeszti rendelkezését.
De van, ami e polgárjognál is több. Azóta is – napjainkban is – hányan váltanak állampolgárságot, egyéni indíttatásból, vagy azért, hogy megvallják, kihez, kikhez tartoznak. Hányan vállalják – ki önként, ki belekényszerülve – a jövevény sorsot, annak minden megaláztatásával. Pál a czilicziai Tarsus polgára, római polgár – s mindenek fölött: Isten örökkévaló országának polgára. Ennek bizonyosságában tudja mondani az Efezusbelieknek: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.” Oda tartozunk, az örökkévaló ország polgáraivá lehettünk, mert Atyánk rendelkezett rólunk, népe közé fogadott minket Fiáért, Krisztusért. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: Adakozás.

Záróének: 278. dicséret 1,7,8. verse: „Dicsőült helyeken, mennyei …”

1. Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban, :/: Akik vigadoztok véghetetlen boldogságban, Vagytok megújult állapotban; Az Úr nevét szép énekszóban, No dicsérjétek vígasságban.

7. Bölcs Isten remeki! Kik az ő képei vagytok :/: És őtőle lehelt emberi lélekkel bírtok: Az örökkévalót lássátok Munkáiban és imádjátok; Egy szívvel és szájjal mondjátok:

8. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, :/: A szentek Urának légyen örök magasztalás! Kiben soha nincs megváltozás, Vagy ígérettől elhanyatlás: Tőle fejünkre szálljon áldás!

„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zs 37:5)