Áldjátok az Úr nevét!

Az egy igaz Isten dícsérete
135. zsoltár, Genf, 1562
Béza T., 1519–1605
Áldjátok az Úr nevét!
1. Áldjátok az Úr nevét,
Akik neki szolgáltok!
Magasztaljátok őtet,
Kik hív szolgái vagytok,
Kik állotok házában
És jártok tornáciban.

2. Dícsérjétek, mert jó ő,
Áldjátok ő szent nevét,
Mert ő igen jókedvű!
Jákóbot, mint ő népét,
Izráelt elválasztá,
Örökévé foglalá.

3. Mert tudom, hogy ez Isten
Erősb más isteneknél,
Hatalma nagy mindenen;
Isteni beszédével,
Amit akar az égen,
Megtészi földön, vízen.

4. Ki e világ végitül
Támaszt terhes felhőket,
Villámokat küld felül,
Midőn bocsát esőket;
Szeleit rejtekükből,
Kiküldi erejéből.

5-7. – – –

8. Megáll örökké neve
És szent emlékezete.
Ítéli hatalmában,
Népét igazságában;
Szolgáinak az Isten
Megkegyelmez kegyesen.

9. A pogányok bálványi
Ezüstből és aranyból
Kézzel szoktak öntetni,
Csak semmik, bár nézd meg jól,
Szájukkal ők nem szólnak,
Ő szemükkel nem látnak.

10. Nem hallanak fülükkel,
Az ő szájuk nem lehell.
Hozzájuk mind hasonlók
Az ily képet formálók,
Kiknek ő reménységek
Efféle bálványképek.

11. – – –

12. Kik az Urat félitek,
Szent nevét dícsérjétek!
A Sionról áldjátok
És őt magasztaljátok
Az ő lakóhelyében,
A szent Jeruzsálemben!