Isten dicsősége a mennyen és az Igében
19. zsoltár, Bourgeois L., Genf, 1542
Marot K., 1496–1544
1. Az egek beszélik
És nyilván hirdetik
Az Úrnak erejit. :/:
Az ég mennyezeti
Szépen kijelenti
Kezének munkáit.
A napok egymásnak
Tudományt mutatnak
Az ő bölcsességéről,
Egy éj a más éjnek
Beszél az Istennek
Ő nagy dicsőségéről.
2. Nincs szó, sem tartomány,
Holott e tudomány
Nem prédikáltatnék; :/:
Mindenfelé mégyen
E földkerekségen
Beszédük ezeknek.
Írásuk kimégyen
Mind e világ végén,
Holott a fényes napnak
Hajlékot az Isten
Helyheztetett szépen
Ő lakó szállásának.
3. Melyben, mint vőlegény,
Reggel felkél szépen,
Ő ágyasházából, :/:
És ugyan örvendez,
Mint az erős vitéz,
Ha futásra indul.
Az égnek egy végén
Felkél és elmégyen
Gyorsan a más végére;
Sehol semmi nincsen
Ő hévsége ellen,
Ki magát elrejthesse.
4. Az Isten törvénye
Tiszta, ő beszéde
Lelkeket megtérít, :/:
Hűség bizonysága,
Kisdedeket abba'
Bölcsességre tanít.
Ő parancsolati,
Igazak mondási,
Mik szívet vígasztalnak,
Minden ő törvényi,
Tiszták szent beszédi,
Szemet világosítnak.
5. Az Isten félelme
Tiszta, mindörökké
Megmarad és megáll. :/:
Az ő ítélete
Igaz mindenkibe',
Teljes nagy jósággal.
Aranynál, ezüstnél,
És drágaköveknél
Sokkal becsületesebb;
Ő szerelmessége,
És gyönyörűsége
A méznél is édesebb.
6. Aki szolgál néked,
Tanul, Uram, tőled
Nagy jó tanulságot. :/:
És ha azt megtartja,
Jól lészen ő dolga,
Mert veszen jutalmat.
Ki tudná bűninek,
Számát esetinek,
És ki gondolhatná meg?
Én sok bűneimet,
Titkos vétkeimet,
Uram, nékem bocsásd meg!
7. Szolgádat őrizd meg,
Kevélységtől tartsd meg:
Ne essék e bűnbe, :/:
És én tiszta lészek
Semmi bűnt nem tészek,
Járván te kedvedbe'.
Szájamnak szólása,
Szívem gondolatja
Kedves legyen tenéked!
Adjad, ó, én Uram,
Kősziklám, megváltóm,
Hogy ne vétsek ellened!
(Református énekeskönyv 19. zsoltár; 21-es református énekeskönyv 19. zsoltár; forrás: www.koralkonyv.hu)