Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek
és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében. Ámen
Fennálló ének: 445. dicséret 1. vers „Szólsz hozzám, Istenem, …”
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
Derekas ének: 89. zsoltár 1,3. vers: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, …”
1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadásod.
3. Az egek hirdetik sok csuda dolgodat, A szent gyülekezet te igazságodat, Mert vajon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az erős angyalok seregében vagyon-e, Ki e dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Kor 13:1-13
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 65. zsoltár 1-. vers: „A Sionnak hegyén, Úr Isten, …”
1. A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret, Fogadást tesznek néked itten, Tisztelvén tégedet, Mert kérésüket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért tehozzád az emberek Jönnek mindenünnen.
Textus: Mt 6:33
„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Ne törődj vele, csak gyerek! – hányszor halljuk ezt. Nem számít, mit mond, egy gyereknek minden megbocsátható. Majd elhagyja! Pedig!
Talán a Szentírás legismertebb része az, mellyel ma megszólíttatunk. Azt mondjuk, hogy ismerjük. Én is ezt mondtam – míg Istennek Lelke valamit ki nem emelt belőle számomra, számunkra.
Halljuk, milyen a szeretet. Vagy halljuk: milyennek kellene lennie a szeretetnek. Vagy halljuk: milyen Isten irántunk való szeretete. Vagy halljuk: milyen volt a mi szeretetünk.
„Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd;” (JJel2:5 – Efezusiaknak) szól az Ige a Jelenések könyvében. Hozzánk is! Most is!
Emlékezzél meg, milyen volt a szereteted, és milyen most. Hogyan tudod adni, mennyire vagy képes elfogadni?
Abban egyetértünk, hogy szeretet nélkül semmit sem ér az élet, semmihez sem tudunk kapcsolódni, mindentől és mindenkitől elszigetelődünk, s nincs megmaradásunk.
De nem elég, ha mi szeretünk, nem elég, ha minket szeretnek. Nem elegendő az emberek közötti szeretet kapcsolat. Megmaradásunk akkor lesz, ha a szeretet az örökkévalóhoz köt.
„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy:” Az örökkévalóhoz nem a belőlünk fakadó szeretet köt, hanem az, amivel Ő szeret minket! Mert ami belőlünk fakad, változik. Időről időre. „de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Ne törődj vele, csak gyerek! – hányszor halljuk ezt. Nem számít mit mond, egy gyereknek minden megbocsátható. Majd elhagyja! Hát elhagytuk. „Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”
Mert milyen a gyermek? Hosszútűrő, nem irigykedő, nem kérkedő, nem felfuvalkodó. Nem éktelenül cselekvő, nem a maga hasznát kereső, nem haragvó, a gonoszt nem felrovó. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. Igen, ilyen egy tiszta gyermek – míg meg nem fertőzzük: nőjj már fel, így nem élsz meg a világban. S ő felnő. Elhagyja mindezt a férfiúvá válás érdekében. „minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.”
Mert szégyen gyermeknek látszani, lenni. Miért szégyen gyermeknek látszani, lenni?
„Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek.”
Félünk, hogy láthatóvá lesznek gyengeségeink. Félünk, hogy láthatóvá válnak sebezhetőségeink, nem éppen vonzó tulajdonságaink; láthatóvá lesz valódi énünk a helyett, aminek látszani szeretnénk. Most embereknek akarunk megfelelni, vagy Istennek? Emberek ideigvaló szeretetét szomjazzuk, vagy Atyánk örökéletre megtartó szeretetét?
Egy szülőnek gyermeke mindenkor kisfia, kislánya. Még a 60 éves is a 85 évesnek. Ifjan és vénen egyként gyermekei vagyunk az örökkévaló Atyának, Teremtőnknek.
Nem abban van megmaradásunk kulcsa, záloga, hogy meddig és mennyire tudjuk szeretni egymást. Nem abban, hogy mennyire és meddig tudunk békében lenni egymással. Isten nélkül minden erre való törekvés, igyekezet hiábavalóság!
A gyermek növekedése egy pontján azt mondja: már nagy vagyok, erős, értelmes, már eligazodom a világ dolgain, már tudok különbséget tenni jó és gonosz között. Tudok? „most tükör által homályosan látunk, akkor pedig (majd!) színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig (majd, újra Atyám elé állva!) úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”
Amikor megint gyermek lehetek. Őszinte, tiszta, igaz, érdek nélküli. Aki nem az értelmében és erejében bízik. Atyánk szólít meg minket, mint egykoron Pál apostolt, „és ezt mondja nékünk: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12:9-10)
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Vannak, kik hitük erősödésére vágynak; vannak, akik reménységük beteljesedését várják; vannak, akik számára a szeretet a legfontosabb. Ha választaniuk kell közöttük, tanácstalanul tárják szét karjukat: melyiket? De meghallhatjuk Jézus tanácsát: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések:
Záróének: 466. dicséret 1-4. vers „Rád tekint már hitem, …”
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Urunk mondja: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10:32)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!