Jelen, múlt és jövendő
Bourgeois, Strasbourg, 1545
Béza T., 1519–1605
1. Az Istenhez az én szómat, :/:
Emelém kiáltásomat;
Hogy felkiálték hozzá,
Beszédem meghallgatá.
Mindennémű szükségemben :/:
Reménységem csak az Isten;
Éjjel kezem feltartom,
Az égre hozzá nyujtom.
2. Lelkem nagy bánatba esett, :/:
Minden vigasztalást megvet,
Az Isten rettent engem,
Ha róla emlékezem.
Noha Istennek szívemben :/:
Panaszlok nagy ínségemben,
Lelkem mégsem találhat
Semmiben nyugodalmat.
3. Szemeimet nyitva tartod, :/:
Aludni éjjel sem hagyod;
Erőmben úgy elfogyék,
Hogy egy szót sem szólhaték.
Gondolám a régi időt, :/:
És forgatám szemem előtt
Az elmúlt esztendőket,
Hányám és vetém őket.
4. – – –
5. E harag mindenkor tart-é? :/:
Az Úr örökké elvet-é?
Nincsen-e őnekie
Én hozzám semmi kedve?
Elfogyott-é nagy kegyelme, :/:
És ő atyai szerelme?
És immáron hátra tért,
Amit nékünk megígért?
6. Teljességgel elfogyott-e :/:
Hozzánk való nagy szerelme?
Elaludt-e irgalma
Az ő nagy haragjába'?
Végre mondék: oda vagyon :/:
Az én életem immáron,
Isten megvonta kezét,
Nem nyújtja segedelmét.
7. De meggondolám ismétlen, :/:
Miket míveltél régenten:
A te nagy csudáidat,
Miket sok ember látott.
Csudáidról gondolkodva, :/:
Miket láték dolgaidba',
Elmélkedém erősen,
Végre szólék ekképen:
8. Ó, erős és kegyes Isten, :/:
Szent vagy cselekedetidben,
És sehol senki nincsen
Hozzád hasonló Isten.
Csuda, Isten, a te dolgod, :/:
Amint gyakran megmutatod,
Minden népek jól látják,
Nagy voltát hatalmadnak.
9. Népedet te kimentetted, :/:
Nagy ínségéből kivetted,
Jákóbnak és Józsefnek
Nemzetét mindkettőnek.
Hogy a víz téged megláta, :/:
Ottan nagy félelme juta,
És a tenger mélysége
Legottan megrendüle.
10. A felhők esőt ejtének, :/:
És nagy mennydörgések lőnek,
A magas ég harsoga,
Széjjel minden csattoga,
Sűrű nyilak repülének, :/:
Sebes kőesők esének,
Oly villámlások lőnek,
Hogy az egész föld fénylék.
11. A föld megrendüle szörnyen, :/:
Útad lőn a nagy tengeren;
Általmenél a vízen,
Lábad nyoma még sincsen.
A te szerelmes népedet :/:
Mint egy nyájat vezérletted,
Kihozád hatalmaddal
Mózes és Áron által.
(48-as református énekeskönyv 77. zsoltár; 21-es református énekeskönyv 77. zsoltár; forrás: www.koralkonyv.hu)