Isten tiszteletére hív a mindenség
24. zsoltár, Bourgeois L., Lyon, 1547
Marot K., 1496–1544
1. Az Úr bír ez egész földdel,
És minden benne élőkkel;
Övé a földnek kereksége,
Mit a tengeren épített,
Folyóvizekkel körülvett,
Melyben meglátszik bölcsesége.
2. Ki mégyen fel a szent helyre,
Az Úrnak ő szent hegyére?
És vajjon kitől tiszteltetik?
Akinek tiszta ő szíve,
És ártatlan az ő keze,
Aki hamisan nem esküszik.
3. Ezt az Úr megáldja szépen,
És az idvezítő Isten
Adja igazságát ő néki.
Az pedig a boldog nemzet,
Mely, nézve az ő szent színét,
Jákóbnak Istenét keresi.
4. Ti szent kapuk, kinyíljatok,
Fejeteket feltartsátok:
E dicső király hadd térjen be!
Micsoda dicső király ez?
A seregek Istene ez,
Nagy ennek hadi erőssége.
5. Ti kapuk, emelkedjetek,
Fejeteket felvessétek,
Hogy e király belétek térjen!
Kicsoda e nagy királyság?
Ez a Zebaoth uraság!
Mely nagy az ő dicsőségében!
(Református énekeskönyv 24. zsoltár; 21-es református énekeskönyv 24. zsoltár; forrás: www.koralkonyv.hu)