szöveg: Hartyáni I., Debrecen, 1560
dallam: Kolozsvár, 1744
(Ne hagyj elesnem)
1. Atya Úr Isten, könyörülj rajtam, te nagy jóvoltodért,
Sok bűneimet bocsásd meg nékem irgalmasságodért;
Ne hagyj, Úr Isten, kérlek, elvesznem, a te szent nevedért.
2. Anyám, mikoron az ő méhében engemet fogada,
Nagy siralommal és fájdalommal e világra hoza:
Bűnben fogada, róla reám is a bűn elárada.
3. Nincs hová lennem, nincs hová hajtsam elveszett fejemet,
Féli, rettegi elbúsult lelkem igaz Istenemet:
Vajon mikoron mossa el rólam az én bűneimet?
4. Ím, teelőtted feltárom, Uram, az én bűneimet:
Lássad te magad, irgalmas Atyám, halálos sebemet;
Kössed be nékem orvosságoddal keserves szívemet!
5. Mely igen tiszta lennék, Úr Isten, ha megmosogatnál,
Bizony, a napnál, holdnál, csillagnál, szebb lennék a hónál;
Senki fehérebb nálam nem lenne, ha megtisztítanál.
6. Hallgasd meg azért fohászkodását a te híveidnek,
Kik most énvelem sírván-óhajtván, együtt könyörögnek:
Hatalmat venni ne hagyj mirajtunk a mi bűneinknek.
(48-as református énekeskönyv 219. dícséret, 21-es református énekeskönyv 164. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)