Debrecen, 1774
Luther Márton éneke után
1. Az Istennek szent angyala
Mennyekből hogy alászálla
És a pásztorokhoz juta,
Nékiek eképen szóla:
2. Mennyből jövök most hozzátok,
És íme nagy jó hírt mondok,
Nagy örömet majd hirdetek,
Melyen örvend ti szívetek.
3. E mai nap egy kis gyermek
Szűztől született tinéktek,
A gyermek szép és oly ékes,
Vígasságra kellemetes.
4. Már lehozta az életet,
Mely Istennél volt készített,
Hogy ti is véle éljetek,
Boldogságban örvendjetek.
5. Ez lesz néktek a jegy róla:
Ímé, fekszik a jászolba',
Ott megtaláljátok őtet,
Kitől menny, föld teremtetett.
6. Ez Úr Krisztus mi Istenünk,
Nyavalyáinkból kimentőnk,
Ő lészen az Idvezítő,
Minden bűnünkből kivévő.
7. Nyílj meg szívem, lásd meg jobban,
Ki fekszik itt e jászolban?
Ez a gyermek bizonyára
Az Úr Jézus, Isten fia.
8. Jertek hát, mi is örvendjünk,
A pásztorokkal bémenjünk,
Lássuk, mit adott az Isten,
Hozzánk való szerelmében.
9. Mindeneknek teremtője,
Miért vagy ily szegénységbe'?
Hogy fekszel az aszú szénán,
Szamár s ökrök közt aludván?
10. Nincs-é senki e világon,
Ki tégedet béfogadjon?
Nincsen-é meleg helyecskéd,
Sem gyengén rengő bölcsőcskéd?
11. Néked bársonyod s tafotád,
Aszú széna lágy párnácskád;
Noha nagy dicső király vagy,
Mostan ímé mily szegény vagy!
12. Ó én szerelmes Jézusom,
Édes megváltó Krisztusom!
Jővel, csinálj csendes ágyat,
Szívemben magadnak házat!
13. Ó kedves vendég, nálam szállj,
Bűnömtől ne iszonyodjál,
Jőjj be hozzám, te szolgádhoz,
Szegény megtérő juhodhoz!
14. Én lelkemnek rejtekébe,
Zárkózzál bé szekrényébe,
Hogy el ne felejthesselek,
Sőt örökké dícsérjelek.
15. A mennyei magas égben
Istennek dicsősége légyen,
Ki szent Fiát küldé értünk,
Hogy Megváltónk lenne nékünk.
(Református énekeskönyv 316. dícséret; 21-es református énekeskönyv 406. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)