szöveg: P. Gerhardt, 1653
fordítás: Zengedező mennyei kar, 1735
dallam: M. Teschner, 1614
1. A jöttöd miként várjam,
Hogyan fogadjalak, :/:
Ki mindeneknek vágya,
Ki lelkem éke vagy?
Ó, Jézus, gyújts e szívbe'
Most szent szövétneket,
Hogy keressem és értsem
Te szent tetszésedet!
2. Ma Sionod hint néked
Zöld pálmaágakat, :/:
És én is áldlak téged,
Mondván zsoltárokat.
A szívem örvendezve
Csak téged dicsőít,
És buzgón zengedezve
Hirdeti tetteid.
3. Ó, mit tettél te értem,
Mint szerzél örömet! :/:
Nemrég még testem-lelkem
Kínok közt szenvedett,
És áldott országodból
Én, jaj, kiűzettem;
Te örök jóvoltodból
Azt visszanyerhetem.
4. Én rút fogságban voltam,
Te megszabadítál, :/:
És voltam gyalázatban,
Te felmagasztaltál,
És égi dicsőségre
Te magad emeltél,
És örök üdvösségre
Te elsegítettél.
5. Az örök fényességből
E földre mi hozott? :/:
A szerelmed, mely mennyből
Engem itt meglátott!
Mert láttad e világot
S a tenger szenvedést:
Otthagyván mennyországot,
E földre hoztál fényt.
6. Ezt jól szívedbe véssed,
Kit bánat ért vagy gyász, :/:
Kit lelki szenvedésed,
Sok bűnöd megaláz!
Ó, ne félj, közel van már
A te segítséged,
Mert Jézus, földre szállván,
Hozza békességed.
7. Már éjjel-nappal nem kell
Azon aggódnotok, :/:
Hogy pislákoló hittel
Miként fogadjátok,
Mert önként jön le hozzánk
Az élő Szeretet,
Örömöt, békét hoz ránk,
A bűn és baj helyett.
8. Ó, ne féljetek tőle,
Bár sok a bűn, a gond, :/:
Hisz elfedezi őket
A mi hű Megváltónk!
A megtérő szíveknek
Ő üdvösséget hoz,
A benne reménylőknek
Ő békességet oszt.
9. Hát ne félj ellenségtől,
Se mérges nyilától: :/:
A szabadítás eljön
Az egek Urától!
A győztes Jézus jön már,
És győzelmet szerez,
És zúg és zeng a zsoltár,
A földön béke lesz.
10. Az Úr ítélni fogja
Az őt ítélgetőt, :/:
De kebelére vonja
Az őbenne hívőt.
Ó, jöjj el, Dicsőségünk,
A lelkünk óhajtoz,
Hisz te vagy örökségünk,
Hát emelj magadhoz!
(21-es református énekeskönyv 388. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)