A háromszor szent Isten dícsérete
99. zsoltár, Genf, 1562
Béza T., 1519–1605
1. Az Úr országol
És regnál nagy jól,
A nép megrémül,
Hogy ő ott fenn ül
A Kérubimon,
Ki előtt nagyon
Félnek és rettegnek
E földön mindenek.
2. Nagy az Úr Isten,
Ő erejében,
A Sion hegyen
Minden népeken
Vagyon hatalma,
Minden őt áldja,
Mert nagy az ő neve
És dicső szentsége.
3. Ez erős Úrnak,
Mint jó királynak,
Nem kell hamisság,
Csak az igazság.
Jó ítéletet
Az Jákóbbal tett,
Kit ő igen szeret,
Mint választott népet.
4. Istent áldjátok,
Magasztaljátok;
Hajtsatok térdet
Zsámolya előtt!
Mert ő szentséges!
Áron és Mózes,
Az ő szent papjai
Könyörögtek neki.
5. És a Sámuel
Könyörgésével
Istent keresé
Nagy szükségébe'.
És kérésükben
Meghallá Isten,
Megadá nékiek,
Amit tőle kértek.
6. Fönn a fölhőben
Oszlop képében
Őket vezérlé
A puszta helybe',
Kik ő törvényét
És szent igéjét
Híven megőrizték,
Frigyét kedvellették.
7. Meghallád Isten
Ő kérésükben,
Hozzájuk térél
És megengedél
Kegyességedből.
De hogy bűnükből
Ők ki nem térnének:
Megbüntettetének.
8. Áldjátok őtet,
Mint Istenünket,
Térdet hajtsatok
És imádjátok!
Az Sion hegyén,
Ő lakó helyén,
Dícsértetik itten,
Mert szent az Úr Isten!