Kinczel Dániel
1. Ahány csillag van az égen, annyi áldást adtál nékem, Istenem. :/:
Köszönöm a jóságodat, hogy a szívem virágozhat énnékem.
Köszönöm, hogy jól ébredtem, lesz ruhám és lesz mit ennem időben. :/:
Köszönöm, hogy velem voltál, kínok között vígasztaltál meg engem.
2. Ahány fűszál van a réten, annyi szépet adtál nékem, Istenem, :/:
Úgy érik meg igéd bennem, mint a kalász a tavaszi napfényben.
Te adsz fényt és záporesőt, juhaidnak bőven termő legelőt, :/:
Nem takarnak, nem is vetnek, hiányt többé nem szenvednek tebenned.
3. Olyan színes lett az éltem, amióta én megtértem, Istenem, :/:
Amilyen a búzamező pipacsvirág mikor kijő teljében.
Te festetted meg az eget, tarkabarka vadvirágos mezőket. :/:
Úgy fesse át Jézus vére, bűntől sötét szívem tiszta fehérre.
4. Mély a szívem békessége, mint a tengernek végtelen kéksége, :/:
Szélvész fölül zavarhatja, de az alját soha fel nem kavarja,
Mert sziklára építettem, biztos alapra vetettem Istenben. :/:
Jöhet szélvész, jeges eső, házamra pusztulás többé már nem jő.