szöveg: Debrecen, 1560
dallam: Kolozsvár, 1744
Énekelhető a 170. dicséret (Az Úr Istent magasztalom) dallamára is.
1. Aki veti segedelmét
Az Istennek hatalmába,
Az oly ember bátorságos
A mennyei oltalomban.
2. A hű ember vallást tészen:
Te vagy nékem én Istenem!
Bátorságom te vagy nékem,
Benned bízom, én Istenem.
3. Mert engemet te megmentél
Ellenségimnek tőrétől,
Törvény rettegtetésétől,
Kemény, nehéz igéitől.
4. Visel téged az Úr Isten
Ő szent vállán oltalmában:
Bizodalomban hogy lehess,
Isten szárnya árnyékában.
5. Jézus Krisztus egy igazság,
Körülfog és véd paizsul,
Hogy ne légyen félelmed az
Éjszakai irtózattól.
6. Semmit ne félj rettegtető
Háborúnak nyilaitól,
Titkon való kísértéstől,
Délben dúló döghaláltól!
7. Ha mellőled bal kéz felől
Ezeren mind elhullanak,
Tízezeren jobb kéz felől,
Semmit néked nem árthatnak.
8. De te magad szemeiddel
Ott meglátod bizonyára,
Hogy Isten a gonoszokat
Megítéli, megalázza.
9. Mert vagyon nagy bizodalmad
Az Istennek hatalmában,
Bátorságod helyheztetted
A Felséges oltalmába.
10. Nem járulhat néked soha
Semmi gonosz romlásodra,
Sem házadra nem közelget
Veszedelemnek ostora.
11. Mert parancsolt tefelőled
Szolgáló szent angyalinak,
Hogy jártodban és keltedben
Őrizetlen ne hagyjanak.
12. Az Istennek angyalai
Úgy hordoznak szent kezükben,
Hogy lábadat meg ne üssed
Észrevétlen kemény kőben.
13. Áspiskígyót te lebírhatsz,
Baziliszkuszt megtapodhatsz,
Mert a törvény és a bűnök
Rajtad már nem uralkodnak.
14. Talpad alatt nyomorgatod
Az ördögöt és oroszlánt,
A rút halált, kárhozatot,
A poklot és a nagy sárkányt.
15. Szól az Isten az emberről:
Merthogy bennem reménykedett,
Kimentem őt rabságából,
Mert ismeri szent nevemet.
16. Ha énhozzám ő felkiált,
Meghallgatom és megmentem.
Vele lészek búsultában,
Részeltetem dicsőségben.
17. Adok néki hosszú napot,
Véghetetlen boldogságot,
Üdvözítem Krisztusomban,
Hogy általa legyen áldott.
(21-es református énekeskönyv 172. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)