Szerző: Szabó András
1. Mikor gyermekeddé fogadtál,
Karoddal körbefogtál
És ha zuhantam, elkaptál, szárnyaddal takartál,
Csókoddal, köny- nyeddel áztattál, dúdolva ringattál álomba…
Refr. 1-2. Na, nanana, na…
2. Aztán egyszer a földre tettél,
Szelíden elengedtél…
És csak kerestem karomban a karod, szememben
Alakod nem leltem, m'ért hagytál el engem,
Istenem, én Istenem…
Refr.
3. Hogyha elenged most ez a kar,
(Tudom) elveszteni nem akar.
Értem izzik még a tüzed, őriz még a szemed,
Egekbe feltörő sziklához, forráshoz
terelget a lelked…
Refr. 3. Ha meginog a lábam, biztos sziklám,
Ha vacogok, rám hajló meleg sasszárny,
Ha rám tör a sötét, tüzes izzó fáklyám,
Az otthonom vagy, jó Atyám.