Zsolt 139
szöveg: Sumonyi Z.
dallam: Gryllus D.
1. Megvizsgáltál, Uram, engem,
Ismersz minden helyzetemben,
Útjaimat jól tudod.
A beszéd még nyelvem alatt,
S Te már érted szavaimat;
Tőled hova futhatok?
2. Körülzártál elöl, hátul,
A kezedet szent áldásul
Tartod fölém, Istenem.
Csodálatos a tudásod,
Oly magasba nem is látok;
Árnyékodban létezem.
3. Menjek bár az égbe, ott vagy,
Koporsómban is jelen vagy,
Fogod az én kezemet.
Engem sötétség se rejthet,
Mert nincs sötét Teelőtted:
Csontjaimat ismered.
4. Az időnek ős-mélyében,
Anyám titkos, szent méhében,
Tudtad, miként sarjadok.
Mikor még egy sejt se voltam,
Már könyvedben írva voltam:
Hogy születek, s meghalok.
5. Nékem ezért olyan drága
Gondolatod summázása,
Bár elmémig föl nem ér.
Veszejtsd el a gonoszt bennem,
Ellenségedet szívemben!
Jobbik részem erre kér.
6. Mert ellened, aki vétett,
Nemcsak a Te ellenséged,
Ellenem is tör, tudom.
Vizsgáld meg a lelkem, Isten,
S ha ellened bármit tettem,
Indíts el a jó úton.
(21-es református énekeskönyv 780. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)