Leipzig, 1539
Ismeretlen szerzőtől, Komáromi Csipkés György bibliája függelékéből, 1685
1. Mennybéli felséges Isten,
Kinek dicsőséged ott fenn
Boldog lelkek seregitül
Láttatik véghetetlenül:
E teljes világ általad
Teremtetett, áll és marad.
2. Te noha ily felséges vagy,
Erőd, méltóságod ily nagy,
Mégis minket, kik föld pora
S hitvány férgek vagyunk, arra
Méltóztatsz, hogy fiaidnak
Hívassunk, s te mi Atyánknak.
3. Fiúi bizodalomban,
Azért te elődbe mostan
Járulunk imádságunkkal,
Reggeli (estvéli) áldozatunkkal:
MI ATYÁNK, tiszteletünket
Vedd bé, halld meg kérésünket.
4. SZENTELTESSÉK MEG TE NEVED,
Azaz: mivelünk azt tegyed,
Hogy igazán megismerjünk
Téged, féljünk és tiszteljünk,
Szemlélvén nagy bölcs munkáid
S minden tökéletességid.
5. Gondolatunk és beszédünk,
Sőt a mi egész életünk
Úgy folyjon s úgy tündököljék,
Hogy mindenek megismerjék,
Hogy te vagy, szent Isten, Atyánk,
Fiaidnak te vagy példánk.
6. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,
Töltse bé uralkodásod,
Ó, mi királyunk, e földet;
Szaporítsad seregedet,
Drága Igédnek kész szállást,
Adj mindenütt szabad folyást.
7. Ha egyházad ellenségi
Igyekeznek azt rontani:
Te velünk egy táborba szállj,
És előnkbe hadnagyul állj;
Szégyenítsd ellenséginket,
Tarts meg, bírj, vezérelj minket.
8. LEGYEN A TE AKARATOD;
Ami jó s rendes, te tudod;
Azért mi akaratunkat
Tetszésed után hordozd: azt
Szeressük, amit szeretsz, de
Gyűlöljük, amit gyűlölsz te.
9. Engedjünk néked mindenben,
MINT dicső seregid MENNYBEN:
Ha velünk keményen bánsz is,
Szenvedjük békével azt is;
Tiéd mind testünk, mind lelkünk,
Teremtőnk, szabad vagy velünk.
10. ADD MEG NEKÜNK KENYERÜNKET
NAPONKÉNT, eledelünket:
Viselj gondot életünkről,
E mi halandó testünkről;
Szolgáltass jó egészséget,
Termő időt, békességet.
11. Szállíts áldást munkáinkra,
Minden marhánk s jószágunkra;
Javaiddal pedig nékünk
Adj mértékletesen élnünk,
Rád nézve háládatosan,
Mások iránt irgalmasan.
12. BOCSÁSSAD MEG BŰNEINKET,
Mind ama nagy veszettséget,
Amely első szüléinktől
Szállott reánk örökségül,
Mind amely rossz gyümölcsöket
Bosszúdra e rossz fa termett.
13. Nézvén szent Fiad vérére,
Ne vonj minket ítéletre,
És vétkeinkért meg ne feddj,
Sőt mindenekben megengedj,
AMIT MI IS MEGENGEDÜNK,
HA KIK VÉTETTEK ELLENÜNK.
14. ÉS NE VÍGY A KÍSÉRTETBE,
Mely rajtunk erőt vehetne;
Jól tudod, mely gyarlók vagyunk,
Könnyen tántorodik lábunk:
SZABADÍTS AMA GONOSZTÓL,
Ki lest hány nekünk akárhol.
15. Hogyha pedig dicsőséges
Néked s nekünk épületes
A kísértőt ránk bocsátni,
Hitünket próbára vonni:
Add nekünk a győzedelmet,
Ezzel koronázd hitünket.
16. Hogy tőled kérjük ezeket,
Ily okok indítnak minket:
MERT TIED AZ ORSZÁG: néped
Vagyunk mi és örökséged,
Jó királyunkhoz szükségben
Hogyne folyamnánk merészen?
17. Velünk jól tenni akarván,
Arra tehetséged is van,
TIED A teljes HATALOM,
Égi s földi birodalom;
Jól tenni méltó is hozzád,
DICSŐSÉG tér ebből reád.
18. Aki kérésében haboz,
Az tőled üres választ hoz,
De mi, Krisztus érdeméből
Nyugodt szívvel lévén erről,
Hogy megadsz, valamit kértünk,
Kérésünkhöz ÁMEN-t kötünk.
(Református énekeskönyv, 483. dícséret)