Eger, 1855
A „Libera me Domine” után, 1885
1. Ments meg, Uram, engem az örök haláltól,
Ama rettenetes napon minden bajtól!
Midőn az ég és föld meg fognak indulni,
S eljössz a világot lángokban ítélni.
2. Reszket minden tagom, borzadok és félek,
Én, e földön küzdő szegény bűnös lélek;
Ama napon engem ítéletre vonnak,
Midőn az ég és föld egyben megindulnak.
3. Haragnak napja az, kínok, ínség napja,
Nagy nap, mely a bűnöst gyötri, szorongatja,
Midőn te, ki mindig éltél és fogsz élni,
Eljössz a világot lángokban ítélni.
4. Örök nyugodalmat adj, ó Uram, nékünk,
Örök világosság fényeskedjék nékünk,
Hogy trónusod körül mi udvart állhassunk,
S téged, boldogítót, örökké áldhassunk.
5. Ments meg, Uram, engem az örök haláltól,
Ama rettenetes napon minden bajtól,
Midőn az ég és föld meg fognak indulni,
S eljössz a világot lángokban ítélni.
(Református énekeskönyv 364. dícséret; 21-es református énekeskönyv 621. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)