Kolozsvár, 1744
Confessio generalis, Várad, 1566
1. Mindenható Úr Isten,
Mi, bűnös emberek,
Gyónást és vallást teszünk,
Mint töredelmesek.
2. Mert mi igen vétkeztünk
Istenséged ellen,
Mint teremtő, megváltó
És szent Atyánk ellen.
3. Életünknek rendiben
Igen megbántottunk,
Mi nagy sok bűneinkkel
Téged bosszantottunk.
4. Gonosz szóval, szándékkal
Látással, hallással,
Irigységgel, mordsággal,
Rágalmazásokkal.
5. Szitkos, átkos voltunkkal,
Haragtartásunkkal,
Hamisan mi hitünket
Gyakran mondásunkkal;
6. Isteni káromlással
És hitetlenséggel,
Mi nyomorúságinkban
Békételenséggel.
7. Istennek szent igéjét
Noha gyakran halljuk,
De mibennünk majd semmi
Gyümölcsét nem látjuk.
8. Az isteni és atya-
Fiúi szeretet
Nincsen bennünk, de vagyon
Éktelen, rút élet.
9. Bujaság és torkosság,
Megfolyt a kevélység;
Telhetetlen s átkozott,
Izgat a fösvénység.
10. Mint tengernek fövénye
Megszámlálhatatlan:
Azonképpen mi bűnünk
Nálunk tudhatatlan.
11. Azért mi is magunkat
Istenséged előtt,
Bűnösöknek vádoljuk
Mind e világ előtt.
12. Ne nézd mi bűneinket
És gonoszságinkat,
De tekintsd kegyelmesen
Irgalmasságodat.
13. És el ne feledkezzél
Te ígéretedről,
A bűnösökhöz való
Kegyelmességedről.
14. Azért néked könyörgünk,
Felséges Úr Isten:
Ne állj bosszút szertelen
Mi gonosz bűnünkön.
15. De minékünk megbocsáss
Te szent Fiad által,
Hogy mi idvezülhessünk
Ő irgalma által.
16. Hisszük, hogy meghallgattál
Mi könyörgésünkben,
Azért lelki örömmel
Mi ezt mondjuk: Ámen.
(Református énekeskönyv 213. dícséret; 21-es református énekeskönyv 326. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)