Mikoron Dávid nagy búsultában

Kodály Zoltán
Psalmus Hungaricus, az 55. zsoltár alapján
Kecskeméti Vég Mihály, 1565
Mikoron Dávid nagy búsultában
1. Mikoron Dávid nagy búsultában,
Baráti miatt volna bánatban,
Panaszolkodván nagy haragjában,
Ilyen könyörgést kezde ő magában:

2. Istenem Uram, kérlek tégedet:
Fordítsad reám szent szemeidet;
Nagy szükségemben ne hagyj engemet,
Mert megemészti nagy bánat szívemet.

3. Csak sírok-rívok nagy nyavalyámban,
Elfogyatkoztam gondolatimban,
Megkeseredtem nagy búsultomban,
Ellenségemre való haragomban.

4. Hogyha énnekem szárnyam lett volna,
Mint az galamb, elrepültem volna;
Hogyha az Isten engedte volna,
Innét én régen elfutottam volna.

5. Akarok inkább pusztában laknom,
Vadon erdőben széjjel bujdosnom,
Hogynem mint azok között lakoznom,
Kik igazságot nem hagynak szólanom.

6-8. – – –

9. Egész e város rakva haraggal
Egymásra való nagy bosszúsággal;
Elhíresedett a gonoszsággal,
Hozzá fogható nincsen álnoksággal.

10. Gyakorta köztük gyűlések vannak;
Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak.
Isten szavával ők nem gondolnak,
Mert jószágukban felfuvalkodtanak.

11-14. – – –

15. Én pedig, Uram, hozzád kiáltok,
Reggel és délben s estve könyörgök;
Megszabadulást tetőled várok,
Az ellenségtől mert én igen félek.

16-17. – – –

18. Te azért, lelkem, gondolatodat,
Istenbe vessed bizodalmadat;
Rólad elvészi minden terhedet,
És meghallgatja te könyörgésedet.

19. Igaz vagy, Uram, ítéletedben:
A vérszopókat ő idejükben
Te meg nem áldod szerencséjükben;
Hosszú életük nem lészen a földön.

20. Az igazakat te mind megtartod,
A kegyeseket megoltalmazod,
A szegényeket felmagasztalod,
A kevélyeket aláhajigálod.

21. Ha egy kevéssé megkeseríted,
Az égő tűzbe el-bétaszítod:
Nagy hamarsággal onnét kivonszod,
Nagy tisztességre ismét felemeled.

22. Szent Dávid írta a Zsoltárkönyvben,
Ötvenötödik dícséretében,
Melyből a hívek, keserűségben,
Vígasztalásért szerzék így versekben.