Lk 1,46–55
Magnificat, Mária hálaéneke
szöveg: Oppenheim, 1612
dallam: P. Davantès, Genf, 1562 (146. zsoltár)
1. Magasztalja az én lelkem
Az Urat mind éltiglen,
És örvendez az én szívem
Megtartó Istenemben,
Hirdetem kegyességét
És nagy jótéteményét.
2. Mert kegyesen megtekinté
Ő szolgáló leányát,
Jóvoltából meg nem veté
Hű, alázatos voltát,
Mert íme, minden nemzet
Boldognak mond engemet.
3. Mert énvelem nagy dolgokat
Tőn a hatalmas Isten,
Midőn egyszerű voltomat
Felemelé kegyesen,
Szent azért az Ő neve,
Áldandó dicsősége.
4. És az Ő irgalma vagyon
Nemzetségről nemzetre,
Örökké néz irgalmason
Minden istenfélőre,
Hatalmas dolgot szerze
Ő karjának ereje.
5. A kevély gondolatúknak
Menten eszeket veszté,
Dühös szándékát azoknak
A jókra nem ereszté,
Engem is nagy irgalma,
Megtarta nagy hatalma.
6. A hatalmas gonoszokat
Ő székükből levoná,
És az alázatosokat
Híven felmagasztalá,
Mert szeret szelídeket,
És gyűlöl kevélyeket.
7. A nyomorult éhezőket
Minden jókkal bétölté,
A gazdagsággal tölteket
Üresen elereszté,
Mert Őtőle mindenek
Bölcsen vezéreltetnek.
8. Izráelt, az ő szolgáját
Híven hozzá fogadá,
Említvén irgalmasságát,
Népét meglátogatá,
Rájok nyújtván kegyelmét,
Betölté ígéretét.
(21-es református énekeskönyv 383. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)