Magasztallak én, téged

Német dallamból, Kolozsvár, 1744
Kohlrose János (✝1558) után
németből fordította Miskolci Csulyak István 1610-ben
Magasztallak én, téged
1. Magasztallak én, téged,
Isten, egeknek királyát, :/:
Hogy tőlem messze űzted
A sötét éjnek homályát.
Nem küldél rám betegséget,
Sem egyéb ínséget,
Épségben megtartottál,
E napra engem juttattál.

2. Szívből könyörgök néked,
Kegyes teremtő Istenem: :/:
E napot is engedd meg
Békességgel véghez vinnem,
Akaratodat tanulnom,
Útaidban járnom;
Oltalmad béfedezzen,
Kedvem kedved szerint légyen.

3. Igaz útadra taníts,
Hogy veled együtt járhassak, :/:
És tőled el ne taszíts,
Hogy kísértetbe ne jussak.
Jóvoltodból tarts meg engem,
Én édes Istenem,
Hogy a bűn csalárdságát,
Észre vegyem undokságát.

4. Az igaz hitnek tüzét
Bennem Krisztusért élesszed, :/:
Gyarlóságomnak vétkét
Soha szememre ne vessed;
Fogadásodat tekintsd meg,
Szent Fiadért tarts meg,
Ki értem eleget tett,
Törvény átkától megmentett.

5. Reménységgel ruházz fel,
Ördög tőrébe ne essem, :/:
Szívem hozzád gerjeszd fel,
Ne csak hasznomat keressem.
Atyafi szent szeretetet,
Adj jámbor életet;
Szeress, mint sajátodat,
Kövessem akaratodat.

6. Szent Igédet vallanom
Adjad tisztán, homály nélkül :/:
És szolgádnak mondatnom
Minden képmutatás nélkül;
Kinccsel semmit sem gondolok,
Más jutalmat várok:
A szentek seregében,
Tarts meg gyülekezetében.

7. E napot is engedd meg,
Uram, békével megfutnom, :/:
Hivatalom hasznával
Magam s cselédim táplálnom,
Hogy szent nevedet dícsérjem,
Oltalmadat nyerjem:
Testemnek megmaradást,
Lelkemnek adj boldog szállást.

8. Uram, egyedül vagy jó.
Te vagy út, élet, igazság, :/:
De én életem gyarló.
Gondolatom csak hamisság.
Táplálj Krisztus szent testével,
Itass szent vérével,
Hogy örökké nevednek,
Énekeljek Felségednek.

9. Hála légyen Atyának,
Fiúnak és Szentléleknek, :/:
Kitől minden jók vagynak:
Ne engedj azért ördögnek
Engem, igaz megváltottad,
Gyenge juhocskádat:
Lelkem a boldogságba,
Vigyed a paradicsomba.

(Református énekeskönyv, 487. dícséret)