Mire bánkódol, ó, te én szívem

B. Monoetius Cranachensis, 1565
Németből, Debrecen, 1590
Mire bánkódol, ó, te én szívem
1. Mire bánkódol, ó, te, én szívem,
Mit töröd magad ilyen igen
Ím a testi jókért?
Bízzál csak az Úr Istenben,
Ki uralkodik mennyekben.

2. A nagy Úr Isten nem hágy tégedet,
Tudja ő minden szükségedet,
Mind e világ övé;
Azért minden szükségedben
Bízzál csak az Úr Istenben.

3. Én Uram és én Istenem te vagy:
Szegény szolgádat, engem ne hagyj,
Ó, én édes Atyám!
Én te szegény fiad vagyok,
Senkiben bízni nem tudok.

4. A gazdag bízik az ő kincsében,
De én bízom csak az Istenben,
Noha szegény vagyok,
Mert aki ő benne bízik,
Soha meg nem csalatkozik.

5. Nem kérek, Uram, én gazdagságot,
Ami szükségem, te jól tudod,
Mert mindeneket látsz,
De főképen arra kérlek,
Uram, hogy te veled légyek.

6. Minden, ami e világon vagyon,
Ezüst, vagy arany s egyéb vagyon,
Akármi légyen az,
Csak kevés ideig tarthat,
És idvességet nem adhat.

7. Nagy hálát adok, Uram, teneked,
Értenem hogy adtad ezeket
A te szent igédből.
Adj mindvégig megmaradást,
És idvességes kimúlást!

(Református énekeskönyv, 267. dícséret)