A 42. zsoltárból
D: M. Nystrom
Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád,
Vágyódom az élő Isten után, hogy mehessek Hozzá.
/: Ó, mért csüggedsz el, én lelkem, hisz pajzsod ő és támaszod,
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, hálával áldozol. :/
Hálával áldozol.