(Az 55. zsoltár nyomán)
Szabó András
Barabás Árpád
1. Miért nincsen szárnyam, mint a galambnak,
Hogy elrepülhetnék, s kapnék nyugalmat?
Messzire bujdosnék, a pusztában laknék,
Vihar elől menedéket sietve keresnék.
2. Sóhaj az éjjelem, panasz nappalom.
De most, Uram, jaj-szóm hozzád kiáltom.
És Te meg is hallgatsz, segítséget is adsz,
A rám törő ellenségtől megszabadítasz.
3. Vesd az Úrra terhed, s gondot visel rád,
Nem engedi többé, hogy meginogjál,
Panaszod meghallja, meg is segít karja,
Békessége életedet be is takarja.