Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

Debrecen, 1774
Ráday Pál, 1677–1733
Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség,
Szentháromságban ki vagy egy Istenség.
Csak téged illet minden tisztesség,
Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével,
Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével!
Teljes a föld s ég dicsőségével,
Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága,
Mind e világnak nagy hatalmassága;
A sok népeknek minden országa,
Roppant táborok sűrű soksága.

4. Imád téged a napnak fényessége,
Az éjszakának titkos setétsége;
Imád a holdnak ő teljessége:
A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása,
A sok hegyeknek magas fennállása;
Minden szeleknek széjjeloszlása,
S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet,
Gondviselőmet és Idvezítőmet,
Megszentelőmet s erősítőmet:
Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek,
Urát végemnek s egész életemnek,
Fő szerző okát a természetnek,
Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat,
Nem vetem másban én bizodalmamat;
Mikor imádlak, halld meg én szómat,
Írd be könyvedbe hódolásomat.