Már keresztem vállra vettem

Walesi népénekdallam
Lyte H. Fr., 1793–1847
Már keresztem vállra vettem
1. Már keresztem vállra vettem,
S érted mindent elhagyok. :/:
Mindenem vagy, árva lettem,
Honjavesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék; :/:
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el; :/:
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad, :/:
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándoréleted,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.

(Református énekeskönyv, 426. dícséret)