régi latin himnusz
1. Jézus, világ megváltója,
Üdvösségem megadója,
Megfeszített Isten Fia,
Bűnömnek fán függő díja:
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
2. Szent kereszteden kereslek,
Szomorú szívvel szemléllek,
Mert így gyógyulást reménylek:
Moss meg szent véredben s élek.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
3. E keresztről, én Reményem,
Tekints reám szerelmesen,
Épen téríts hozzád engem,
Mondván: „bűnöd elengedtem”.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
4. Ne gerjedezz vétkem ellen,
Sőt véreddel kegyelmesen,
Ily mocskos beteget, híven
Moss meg, s bűntől üres lészen.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
5. Engem ily nagy szerelmedből,
Végy hozzád szent kegyelmedből,
Vegyek erőt keresztedből,
És végbúcsút bűneimtől.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
6. Ajánlom magamat néked:
Sebeidben szívemet vedd;
Ó, nyíljál fel, piros forrás,
Mert nagy bennem rád a vágyás!
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
7. Ez keserves halálodért,
Melyet felvettél éltemért,
Vedd szívemet mindezekért,
Megérdemlett jutalmadért.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
8. Nyílj fel, édes szív rózsája,
Jó illatú violája,
Hogy lehessen maradása
Szívemnek, s benned lakása.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj,
Halál rabját kínra ne adj;
Sőt, ha eljő majd halálom:
Szent jobbodra engedj állnom.
Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
(Református énekeskönyv 342. dícséret; 21-es református énekeskönyv 485. dicséret; kotta forrás)