Wittenberg, 1544
Reformáció előtti latin énekből
Várad, 1566
1. Jer, temessük el a testet,
Melyről kétségünk nem lehet,
Hogy az ítéletnek napján
Fel fog támadni igazán.
2. Porból való eredete,
Azért porrá kell lennie,
De majd feltámad a sírból,
Mihelyt az Úrnak szava szól.
3. Az ő lelke örökké él
A más világon Istennél,
Ki szent Fiának általa
Őt a bűntől megváltotta.
4. Lelke csendességben nyugszik,
Teste a földben aluszik,
Honnan ítélet napjára
Feltámad nagy vígasságra.
5. Itt volt ő nagy félelemben,
De ott lészen csendességben,
Örökkévaló örömben
És hatalmas fényességben.
6. Jer, hagyjuk itt őt aludni,
Krisztus Jézusban nyugodni,
És mi szüntelen vigyázzunk,
Mert nékünk is meg kell halnunk.
7. Erre Krisztus adjon erőt,
Ki vérével minket kivëtt
A veszedelmes pokolból
És kínból, örök halálból.
8. Ő mitőlünk dícsértessék,
Örökké magasztaltassék
Egyetemben az Atyával
És Szentlélek Úr Istennel.
(Református énekeskönyv, 415. dícséret)