Jézus, én bizodalmam

Berlin, 1653
Ismeretlen, 1653
Jézus, én bizodalmam
1. Jézus, én bizodalmam,
És Megváltóm életemben, :/:
Benned van nyugodalmam,
Nem kell semmitől rettegnem.
Halál nagy éjszakája,
Bár rettentsen fúlánkja.

2. Jézus, én Megváltóm, él,
Én is látom az életet; :/:
Lészek Idvezítőmnél,
Immár semmi sem rettenthet:
Ő a Fő, és nem hagyja,
Hogy elvesszék egy tagja.

3. Reménység kötelével
Véle már összekötettettem, :/:
Erős hitem kezével
Már ő belé helyheztettem;
El nem szakaszt tőle már
Sem élet, sem a halál.

4. Földi porból vett porom
Végre ismét porba tér meg, :/:
De föltámaszt egykoron
Megváltóm, hogy véle éljek
Végtelen dicsőségben:
Nála lészek mennyégben.

5. Ami fáj itt és sóhajt,
Az ott lészen dicsőséges, :/:
Földből szépen ott kihajt,
Mi itt ínségekkel teljes.
Erőtelenségemet,
Ott letészem bűnömet.

6. Bátorságban légyetek:
Jézus hordoz, mint övéit, :/:
Hát ne keseregjetek:
Krisztus újonnan megépít.
Angyalának szavára
Felkeltek nemsokára.

7. Emeld fel hát lelkedet,
Hagyj el minden földi vágyat; :/:
Bízd rá arra szívedet,
Kiből idvességed árad.
Jézusnál tartsd kincsedet,
Légyen Jézusé szíved!

(Református énekeskönyv, 357. dícséret)