szöveg: Szőnyi B., 1762
dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551 (42. zsoltár)
1. Jézus meghalt bűneinkért,
Harmadnap feltámadott, :/:
Mi megigazulásunkért
Mindenről számot adott.
Mennyei szent Atyjának,
És ő igazságának
A váltságot megfizette,
A bűnösöknek helyette.
2. Életét maga letette,
Önként és jó kedvéből, :/:
Azt maga ismét felvette
Isteni erejéből.
Ó, csudáknak csudája!
Íme, az Isten Fia
Értem életet áldozott,
Élővé holtból változott.
3. A meghalt Jézus vére szólt
Nékünk oly drága dolgot, :/:
Mert e vér Isten vére volt,
Bűnt, halált ezzel oldott.
Vér, melynek nincsen mása,
Ó, Betlehem forrása!
Ó, Jézus egy áldozatja,
Isten gyönyörű illatja!
4. Hogy ez kedves volt Istennek,
Azt azzal megmutatta, :/:
Hogy szent testét ő Szentjének
Sírban soká nem hagyta.
És a halál kötelét,
A koporsónak tőrét
Harmadnap széjjeloldozta,
Fiát fogságból kihozta.
5. Jézus, én megholt életem,
Jézus, feltámadásom, :/:
Benned bűntől mentté lettem,
Benned igazulásom.
Ó, adj hát segítséget,
Lelki elevenséget
Az első feltámadásra:
Az új életben járásra.
6. Istenséged megmutatád
Életedben, holtodban; :/:
Hatalmasan bizonyítád
Sírból kiszállásodban.
Ez isteni erővel
Jövel, ó, Jézus, jövel!
Adj új életet s meghalást,
S majd második feltámadást!
(48-as református énekeskönyv 349. dícséret, 21-es református énekeskönyv 518. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)