Középkori dallamból, 1589
Celanoi Tamás (kb. 1191–1250)
„Dies irae dies illa” kezdetű éneke
1. Jön a harag napja lánggal,
Végez majd a rossz világgal,
Mondja Dávid a szent Pállal.
2. Hogy remeg majd holt, meg élő,
Hogyha jön a bűnítélő,
Minden tettet számonkérő.
3. Rémes hangja trombitáknak
Minden hanton holtig áthat,
S felriasztva trónhoz állnak.
4. Természet és halál retten,
Hogyha kél a holt ijedten,
Számot adni feleletben.
5. Írott könyvet előadnak,
Minden titkok benne vannak:
Bűn könyve a bírság napnak.
6. Már ha Bíró ül a székben,
Nem maradhat bűn sötétben,
Nincs kivétel büntetésben.
7. Mit mondok majd, árva lélek,
Pártfogónak, jaj, kit kérek,
Hogyha ott a jók is félnek?
8. Nagy Felség, ki úgy remegtet,
S jónak ingyen ad kegyelmet:
Irgalomnak kútja, ments meg!
9. Drága Jézus, ne feledd el,
Értem jöttél kegyelmeddel;
El ne ejts a rossz sereggel!
10. Értem fáradt drága tested,
Értem hordtál kínt s keresztet,
Kárba munkád mégse veszhet!
11. Hű bírája bosszulásnak,
Add, hogy bűnbocsátást lássak,
Mígnem jő a számadásnap.
12. Elbukott nőt feloldottál,
Latornak is jó szót adtál,
Engem is már megbiztattál.
13. Nyögve hordom annyi bűnöm,
Szégyenkezni meg nem szűnöm:
Lelked rajtam könyörüljön!
14. Mind méltatlan, amit kérek,
Mégse hagyd, hogy rosszat érjek,
Örök tűzben el ne égjek!
15. Majd ha minden bűnös ott áll,
Baktól juhnak elválasszál,
Jobb kezedhez kérlek, osszál.
16. S majd ha szód lesz veszte soknak,
S ítélt rosszak égni fognak:
Végy rendjébe boldogoknak.
17. Esdekelve térden állván,
Porrá morzsolt szívvel, árván,
Végnapomon jól vigyázz rám!
18. Az a könnynek lesz a napja,
Melyen bíró szó fogadja
Majd a sírból felkelőket,
Istenem, ne vesd el őket!
Kegyes Jézus, el ne hagyj!
Örök nyugodalmat adj!
Ámen.
(Református énekeskönyv, 363. dícséret)