(Zsolt 121)
szöveg, dallam: Debrecen, 1560
1. Jer, emlékezzünk, keresztyén népek
Ő jóvoltáról a nagy Úr Istennek:
Mert csak egyedül ő mi ügyünknek,
Mennyen és földön oltalma éltünknek.
2. Szemem emelvén vetem hegyekre,
Tekintetemet a nagy mély völgyekre,
Hogy onnan jutnék segedelemre,
De nem találék az Istennél többre.
3. Csak Ő énnékem egy segítségem,
Bűntől, haláltól, pokoltól védelmem,
A kárhozattól megmenti lelkem,
Ki mennyet, földet teremtett, és engem.
4. Nem hagy tégedet a kísértésben,
Nem hagyja lábaid elesni veszélyben,
Isten szemei reád mindenben
Vigyáznak, csak higgy az Ő szent nevében.
5. No, keresztyének, tehát örvendjünk,
Mert az Úr Isten paizsunk minékünk,
El nem aluszik, vigyáz mellettünk,
És önnön maga őrködik felettünk.
6. A nap hévsége nappal nem sérthet,
És a hold éjjel téged nem emészthet,
Mert az Úr Isten őrzi éltedet,
Minden gonosztól megmenti lelkedet.
7. Őrizzen téged a nagy Úr Isten,
Minden dolgodban óvjon s vezéreljen:
Valahol te jársz az ő nevében,
Megoltalmazzon most s minden időben.
(21-es református énekeskönyv 181. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)