Szerző: Forrás
1. Isten e világot úgy szerette, hogy od'adta egyszülött Fiát,
Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem éljen az, ki Őhozzá kiált.
Hmm…
2. Egy szűz fogant méhében és szült egy fiút, jel volt ez neked, Izrael,
Hogy a magasból eljött a naptámadat, velünk van az Úr: Immánuel.
Hmm…
3. Ő kinek uralma véget nem ér, s királysága örökké áll.
Most eljött, kit rég várt az elkínzott nép, hogy ajándékul adja magát.
Hálálálá…
4. Orcáját od'adta az Őt verőknek, hátát hagyta, hogy szaggassák,
A köpdösés elől nem fordult el, a gyalázkodók közt szelíden állt.
Hálálálá…
5. Csak néztek Ő rá, akit átszegeztek, siratták, mint egyetlen fiút,
Mert az Úr mindnyájunk vétkeit Rá tetette, kínhalált halt ártatlanul.
/: De Ő harmadnap hajnalban föltámadott,
Nem tarthatta fogva a halál.
Mert az életnek királya föltámadott,
s országa neked nyitva áll.
„Térj hozzám, jöjj hozzám!
Eltöröltem álnokságod, mint a felleget,
S mint felhőt, bűneidet.” :/