Debrecen, 1774
1. Jövel, Szentlélek Úr Isten,
Töltsd bé szíveinket épen :/:
Mennyei szent ajándékkal,
Szívbéli szent buzgósággal,
Melynek szentséges ereje :/:
Nyelveket egyező hitre
Egybegyűjte sok népeket,
Kik mondván így énekeljenek:
Alleluja! Alleluja!
2. Te, szentségnek új világa,
Igédnek vezérlj útjára, :/:
Taníts téged megismernünk,
Istent Atyánknak neveznünk.
Őrizz hamis tudománytól, :/:
Hogy mi ne tanuljunk mástól,
És ne légyen több más senki,
Hanem Krisztus, kiben kell bízni!
Alleluja! Alleluja!
3. Ó, mi édes Vígasztalónk,
Légy kegyes megoltalmazónk, :/:
Hogy maradjunk útaidban,
Ne csüggedjünk háborúnkban.
Erőddel elménket készítsd, :/:
Gyenge hitünket erősítsd,
Hogy halál és élet által
Hozzád siessünk hamarsággal!
Alleluja! Alleluja!
Az 1. verset egy ismeretlen szerzőtől származó XI. század előtti latin antifonából fordította, a 2-3. verseket írta Luther Márton.
Ez a magyar szöveg nyomtatásban 1654-ben jelent meg.