szöveg: Debrecen, 1592
dallam: régi források alapján Szabadka, 1939 (Mely igen jó az Úr Istent dicsérni)
1. Jézus Krisztus, mi kegyelmes királyunk,
Könyörgéssel te elődbe járulunk,
Kik e siralomnak völgyén nyomorgunk:
Te légy nékünk segítségünk, oltalmunk.
2. Elmerültünk a sok nyomorúságban,
Éjjel-nappal vagyunk szomorúságban,
Számtalan sokféle sanyarúságban,
Az ellenségnek vagyunk ő torkában.
3. Reád hagyjuk Anyaszentegyházunkat,
Hisszük, hogy jól látod nyavalyáinkat;
Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat,
Parancsolj és csendesítsd a habokat.
4. Ébredj, Uram, mert immár elmerülünk,
Veszedelmes habokban elsüllyedünk;
Szükségünkben tehozzád esedezünk:
Jézus Krisztus, hallgass meg, téged kérünk!
5. Kérünk Uram, maradj velünk szálláson,
Járj mivelünk, népeiddel egy úton.
Látod, immár vagyunk napenyészetkor;
Térj mihozzánk, járj mivelünk egy úton.
6. Védelmezzed a te kicsiny bárkádat!
Benned bízik a te küzdő Egyházad;
Te szent véred érette kiontottad:
Elmerülni ne hagyd, ha megváltottad!
7. Ne hagyj, kérünk, egyetlenegy Jézusunk,
Jusson te elődbe mi imádságunk,
És hallgass meg, egyetlenegy Szószólónk,
Tekints reánk, hatalmas Közbenjárónk!
8. Sőt, légy erős kőfala te népednek,
Szaporítsad számukat híveidnek,
Vezéreljed nyelvét hirdetőidnek,
Kik nevedért gyakran bosszút szenvednek.
9. Szent az Atya, mindenek megtartója,
Szent a Fiú, mindenek Megváltója;
Ó, Szentlélek, hívek bátorítója,
Szent, szent, szent a te neved, minden vallja!
(48-as református énekeskönyv 381. dícséret, 21-es református énekeskönyv 582. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)