Debrecen, 1781
Lőcse, 1652
1. Jaj, mely hamar múlik világ dicsősége,
Hirtelen változik minden ékessége,
Távozik szépsége!
2. Mint a füst és árnyék, csak olyan életed,
Hirtelen elmúlik, észre sem veheted,
Mint lesz enyészeted.
3. Mint a szép virágok tavasszal újulnak,
Ékes nyílásukkal fénylenek, vidulnak,
De hamar elmúlnak:
4. Ifjak rettegjetek, vének megtérjetek:
Ím rajtatok a sor, azért készüljetek,
Mert el kell mennetek.
5. Ez úttól kincs, jószág senkit meg nem menthet,
Egyedüli mentség csak Jézusod lehet,
Ki velünk jót tehet.
6. Ő a testi halált életre fordítja,
A hívő léleknek szennyét letisztítja,
Végre boldogítja.
7. Mi is végóránkon hogy erre juthassunk,
Tiszta kegyességet Istenhez mutassunk:
Így lesz boldog sorsunk.
8. Ki-ki életében azért elkészítse
Testét a férgeknek, lelkét az Istennek
Örök dicsőségre.
(Református énekeskönyv, 404. dícséret)