szöveg: Debrecen, 1560
dallam: P. Tritonius, 1507
1. Mennynek és földnek nemes teremtője,
És mindeneknek kegyelmes Istene,
Sehol semmi nincs, mi téged ne félne
És ne rettegne.
2. Ne büntess minket a mi bűneinkért,
És ne kárhoztass, amint érdemelnénk,
Mert úgy egyenként mind pokolra mennénk,
És mind elvesznénk.
3. A mi atyáink ellened vétkeztek,
Mi is sok bűnnel káromlottunk téged,
De bűneinket te elengedheted,
És elveheted.
4. Ne gerjedjen fel haragod ellenünk,
Te színed elől, hogy mi el ne vesszünk,
A te nevedért légy kegyelmes nékünk,
Mi jó Istenünk.
5. Sok ideje már, hogy nyomorgattatunk,
Veszedelmünkben igen elfáradtunk,
Azért, Úr Isten, csak tereád várunk,
Könyörülj rajtunk.
6. Hallgass meg minket, kegyelmes Istenünk,
Mert segítséget csak tetőled kérünk,
Nincsen egyébnek, kinek esedezzünk,
Kiben reméljünk.
7. Bocsásd meg bűnét a te seregednek,
Vedd el romlását a te híveidnek,
Hogy nagy örömmel téged dicsérjenek
És tiszteljenek.
8. Dicsőség néked, kegyes Atya Isten,
És uralkodó áldott Fiú Isten,
A vigasztaló Szentlélek Istene!
Örökké. Ámen.
(21-es református énekeskönyv 467. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)