Agathosyné - Nemeslelkű jóság (jóindulat)

Nehéz körvonalazni pontosan a Lélek gyümölcsének hatodik erényét. A többi nyolc erény határozott ismertető jegye egy keresztyén karakterének. Azonban a jóság eléggé általános fogalom. E szó definíciójának nehézsége abban van, hogy jelentése összefüggést tartalmaz a megjelölt erény mindenkori hatáskörével. Például azt is mondhatjuk, hogy egy állat jó. Ha egy vágóállatról van szó, akkor az ő “jósága” a hús és zsír mennyiségétől függ. Ha tenyészállatról van szó, akkor a jóság a származásától függ. Ha versenyre akarjuk használni az állatot (lovat pl.), akkor izomzatától és a felesleges húshiánytól függ a “jósága” (haszna). Ha egy emberről azt mondjuk, hogy ő egyik vagy másik téren jó, akkor a hatáskörét definiálhatjuk, amire a “jósága” hat. Egy ember lehet jó a nyelvekben és a matematikában nem; jó lehet sportban, de lehet hogy rossz tanuló; lehet jó a munkájában, de nem mint házastárs, férj és apa. Lehet jó a karaktere valakinek, de rossz az egészsége. A jóság fogalma nagyon általános, és a mi feladatunk az, hogy közelebbről körvonalazzuk, azt a területet, melyre Pál ezt a fogalmat használja. A következőkben két lehetőséget akarunk bemutatni, a jóság — (”agathosyne”) — meghatározására. Mindenesetre a jelentések: “chrestotes” és “agathosyne” nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással.

Mondhatjuk, hogy az “agathosyne” több aktivitást foglal magában. A “chrestotes” a szívnek, a lelkületnek tulajdonsága, míg az “agathosyne” ezzel szemben a magatartás és cselekvés minősége. Egy potenciális “agathosyneje” a “chrestotes”-nek. Energiát ad. Ebből a meggondolásból azt is következtethetjük, hogy az “agathosyne” egy tetté alakított “chrestotes”.

Azonban nincs semmi bizonyíték arra, hogy mindkét fogalom a nyelvhasználatban valóban olyan különböző lenne.

Egy másik lehetőség a “chrestotes”-t és az “agathosyne”-t körülírni a következő:

“Chrestotes” szelíd és vonzó, barátságosságról ismert, míg az “agathosyne” több komolyságot és erőt foglal magába. A “chrestotes”-nél a barátságosságon (kedvesség) van a hangsúly, míg az “agathosyne”-nál inkább a morális ítélőképességen van.

Az “agathosyne” inkább a jóra és az igazra való törekvésben bontakozik ki, az intésnél az óra ütésénél és a rendreutasításnál. Jézus “agathosyne”-t mutatott, mikor a kereskedőket és pénzváltókat kizavarta a templomból (Mt 21,12), és amikor fenyegetését mondta a farizeusok és írástudók ellen (Mt 23). Azonban “chrestotes”-t mutatott, amikor barátságosan beszélt a bűnbánó asszonnyal, aki bűnös volt és lábait olajjal kente (Lk 7,37-50).

Minthogy az “agathosyne” nem nagyon használt szó, még nehezebb ennek a fogalomnak a jelentését definiálni. Az általános görög nyelvhasználatban egyáltalában nem is fordul elő. A Septuagintában kb. 13-szor fordul elő és az Új Testamentumban a Galata levélen kívül még háromszor.

Megkísérelhetjük az “agathosyne” jelentését megadni úgy is, hogy a megfelelő melléknevet, az “agathos”-t definiáljuk. Ekkor viszont abba a nehézségbe ütközünk, hogy az “agathos” egyike a nagyon gyakran használt görög szavaknak. A Septuagintában 520-szor fordul elő, az Új Testamentumban 100-szor; azonkívül a jelentése igen széles körű. Jelölhet egy fát (Mt 7,17) egy ajándékot (Mt 7,11) egy embert (Mt 12,35), egy rabszolgát (Mt 25,21), egy tanítót (ebben az esetben magát Jézust; Mk 10,17), termékeny talajt (Lk 8,8), az emberi lelkiismeretet (Acta 23,1), Isten akaratát (Rm 12,2), a keresztyén reménységet (2Tess 2,10), szavakat és tetteket (Ef 2,10; 2Tess 2,17). Az “agathos” szó jelentése olyan átfogó, hogy az “jót” jelenthet minden területen. Ez tehát nem segít bennünket abban, hogy az “agathosyne”-t közelebbről meghatározhassuk.

Vizsgáljuk most meg azt az anyagot, ami a rendelkezésünkre áll.

  1. A Septuagintában az “agathosyne” nagy általánosságban a jót jelenti. A zsoltáríró így írja: “Te jobban szereted a gonoszt, mint a jót és inkább hazugságot szólsz, mint igazságot” (Zsolt 52,5). Itt az “agathosyne” a jót jelenti, a gonosszal szemben.
  2. A Septuagintában a jólétet, egészséget, boldogulást is jelentheti. Azt mondja a Prédikátor “A jó napokban élj a jóval…” (7,14). Ha egy ember a jó dolgokat nem élvezi, haszontalan életet él (Préd 6:3,6). “Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki” (Préd 5,18). “Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el” (Préd 9,18). A Préd 5,10-ben ezt olvashatjuk: “Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a fogyasztói is…” Itt világosan láthatjuk, hogy az “agathosyne” materiális javakat jelent. Azonban ez a tény nem sokkal visz közelebb a fogalom megértéséhez.
  3. Nyereséget is jelenthet. A Préd 4,8 így hangzik: “hogyan, kiért fáradozom és kiért vonom meg magamtól a jót?” Ő úgy érti ezt: miért vonom el magamtól a nyereség előnyeit, melyet élvezhetnék? Nehémiás könyvének utolsó szavai: “Tartsd emlékezetben, Istenem, mindezt az én javamra!” Ez a jelentés sem segít minket tovább.
  4. A Septuagintában az “agathosyne” a nagylelkűséget is jelentheti. Nehémiás vádja a nép ellen: “És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket” (9,35). Azt mondja a népről, mely az ígéret földjére vonult a 9,25-ben: “…ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban.” Mondhatjuk, hogy ők dőzsöltek a jólétben, melyet Isten nagylelkűen adott nekik. Eszerint tehát az “agathosyne” nagylelkűséget is jelent. Ez különösen Isten nagylelkűségének kifejezésére használják. Az Új Testamentum helyei is, ahol az “agathosyne” használatos, nem mondanak sokkal többet ennél. A 2Thess 2,17-ben Pál imádkozik testvéreiért, hogy “…vigasztalja meg a ti szíveteket és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” Az Ef 5,9-ben azt mondja Pál: “A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” A Rm 15,14-ben azt írja Rómába az ottani keresztyéneknek: “Én pedig, testvéreim magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

Még mindig hiányzik a döntő utalás, mely nekünk a szó jelentését pontosan megállapítja. A leghamarabb elérjük ezt a célt, ha mi az “agathosyne”-t két másik szóval hasonlítjuk össze, melyek közül az egyik párhuzamos, a másik pedig ellenkező jelentésű.

“Agathos”, mint melléknév gyakran együtt fordul elő a “dikaios” — igaz, (igazságos, méltó) és a főnév “agathosyne” együtt a — “dikaiosyne” igazságosság szóval.

A görögök az igaz emberben, ki isteneket és embereket adott, amivel adós volt. Ebből a szempontból indultak ki a görög írók és egyenlővé tették “dikaiosyne”-t és az “agathosyne”-t. Úgy mondták: az igazságos a kötelezettségéhez tartja magát, a jó(ságos) ezzel szemben azon túlmegy.

Érdekes gyakorlati alkalmazást ad ez a megkülönböztetés. A gnosztikusok azt mondták: az Ótestamentum Istene “dikaios” — igaz(ságos), míg Isten az Új Testamentumban “agathos” — barátságos és jóságos. Az Ótestamentum látszólag egy olyan Istent mutat, aki a morális törvényt életbe lépteti és mindenkinek az érdeme szerint ad. Az Újtestamentum viszont egy olyan Istent ábrázol, aki az emberekkel nem a törvény szerint bánik, hanem kegyelem szerint és nekik nem azt adja, amit megszolgáltak, hanem amit az ő szeretete szabadon és megszolgálás nélkül ajándékoz. Kelemen azt mondja egyik prédikációjában: Isten ugyanúgy “agathos” mint “dikaios”. “Agathos” azért, mert ő a megbánásra kész bűnösnek megbocsájt és “dikaios”, mert a jutalmat mindenki a cselekedetei szerint kapja. A “dikaiosyne” abban látszik, hogy az ember a megfelelő jutalmat, vagy a teljes büntetést kapja cselekedeteiért. Az “agathosyne” jellemzi azt a jóságot, amit az ember ad, melyet ő magától sohasem tudott volna megszolgálni. Az “agathosyne” fő tulajdonsága tehát a nagylelkűség az igazságosság nem enged teret irgalomnak és kegyelemnek. Az abszolút igazságosság útjában áll az irgalomnak és kegyelemnek, melyek természetes alkotórészei a jónak, mely azt adja, amit nem szolgált meg.

Az “agathos” ellentéte a “poneros”, egy általános kifejezés a “gonosz”-ra vagy “rossz”-ra (Mt 6,13). “…És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”. “Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát” (Ef 6,16). Azonban a “poneros”-nak van egy nagyon határozott jelentése, mely legérthetőbben a szőlőmunkások példázatában mutatkozik meg.

Este a munkások egyenlő fizetést kaptak, s azok akik hosszabb ideig dolgoztak ezt kifogásolták. Erre kérdezte a szőlő tulajdonosa: “Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz — “poneros” –, mert én jó — “agathos” — vagyok?” (Mt 20,15). Ezen a helyen a “poneros” nyilvánvalóan közönségest, zsugorit, irigyet jelent, míg az “agathos” nagyvonalút, adakozót. Jézus azt mondja a Mt 6,23-ban: “…Ha pedig a szemed gonosz, az egész életed beárnyékolt és sötét.” A Mk 7,22-ben, ahol Luther az alapszövegben “gonosz szem”-et fordít. Itt a “poneros” nyilvánvalóan zsugorit jelent. A Septuaginta néhány helyen a “poneros”-t így használja: “Ne edd az irigy — “poneros” — ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait” (Péld 23,6). “Vagyont akar szerezni a kapzsi ember, de nem tudja, hogy ínségbe jut” (Péld 28,22).

A Mózes 5. könyvében két hasonló példát találunk. “A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen — “poneros” — néz testvérére” (5Móz 28,54). A törvény szerint minden hetedik évben minden adósságot el kell engedni. Ilyen körülmények között az csak természetes volt, hogy ezt egy zsugori ember elutasította. Nem akart kölcsönözi, ha a hetedik esztendő közel volt, abból a félelemből, hogy esetleg nem kapja vissza a pénzét. Ezért figyelmeztet a törvény, hogy senki se nézzen — “poneros” — irigyen testvérére, hogy ő ne akarjon kölcsönözni. Ez azt jelenti (5Móz 15,9): vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne legyen tehát senki se olyan zsugori, hogy ebben az időszakban egy szegénynek semmit se adjon.

A “poneros” tehát gyakran azt jelenti, közönséges, zsugori, irigy. Az “agathos”, nem “dikaios”, — tehát másnak azt adja, amire rászolgált, nem többet s nem kevesebbet –, sokkal inkább nagyvonalúbban ad, mint amit a másik megérdemelt. Az “agathos” — nem olyan mint a “poneros”, ki mindent irigyel, amit adnia kell; inkább adakozó, nyílt szívű és “nyílt kezű”.

Agathosyne adakozás, mely jószívűségből jön.