Hamis becsvágy, ambíció
„Eritheia” olyan szó, melynek jelentése degenerált és ennek az elfajzásnak a története magában véve nem riasztó, hanem ennek ellenére hű képe az emberi természetnek. Az Újszövetségben hétszer használják és mindegyike egy hibát rajzol le, amely a gyülekezet munkáját rombolja. A Rm 2,8 annak leírására használja, aki engedetlen (akaratlan, dacos, önfejű). (Luther: óvakodó, veszekedő.) A 2Kor 12,20-ban a hibák felsorolásában jelenik meg, amelyek a korintusi gyülekezetet pusztítják. A Gal 5,20-ban a testnek munkája. Fil 1,17-ben és 2,3-ban ír a hamis alapból kiinduló prédikálásról és a hibás életvitelről. Jak 3,14 és 3,16 jellemző ismertetőjele a bölcsességnek, mely nem felülről jön.
A szó érdekesebb része: az éppen fent említettek után állítjuk, hogy vezessük vissza ezt természetszerűen és szinte kikerülhetetlenül az „eris” szóra, amely a harc, a küzdelem, de a vetélkedés szava is. Ez azonban nem egészen pontos. Az „erithos” eredetileg egy napszámost jelentett. A szó különösen össze volt kötve fonással és szövéssel és általában az „erion”-ból vezetik le. „Eritheia” tehát eredetileg egy megbecsült szó ezzel a jelentéssel: „bérért dolgozni”. Azután kezdett elfajulni. Olyan munkát jelentett, amit kifejezetten munkadíjért akartak csinálni, egy olyan munka, amit nem a szolgálatért végeztek és ami csak egy kérdést ismert: mit kapok ezért? Később a jelentése: szavazatfogás, fordulat, ravaszkodás, cselszövés által egy nyilvános állást elnyerni. Olyan ember jelölésére szolgált, aki közhivatalt, nyilvános hivatalt keresett, nem az államnak ajánlotta fel a szolgálatát, hanem egyszerűen a saját dicsősége és személyes előnye érdekében cselekedett. Azután még két másik jelentést is nyert a szó. Először párt-civakodásra, veszekedésre használták, csellel való állás elérésére, állás és hatalom elérésére intrikák által, mely gyakran jellemző a politikára, az államban és az egyházban. Másodszor a végleges jelentése a nagyravágyás, melyben nincs a szolgálat fogalma, hanem egyedüli célja a profit és a hatalom.
Rendkívül érdekes tapasztalni, hogyan használja ezt a szót az Újszövetség. Leggyakrabban a Pál leveleiben található meg. Senki sem ismerte jobban az első gyülekezetek belső állapotát, mint Pál. Olyan bűn volt, amely egy gyülekezetet könnyen széjjel tudott bomlasztani. Olyan bűn, amely Isten gyülekezetét Korintusban a szétesés szélére vitte, mert az szektákra és pártokra való oszlódáshoz vezetett, melyek többnyire a saját uralmukra gondoltak, és nem Krisztus uralmára. Filippiben ennek a mozgató rugói olyan prédikátorok voltak, akik saját dicsőségükkel voltak elfoglalva Krisztus dicsősége helyett. Denney régen azt mondta nagyon élesen, hogy egyidejűleg egyetlen prédikátor sem tudja saját okosságát (szellemi nagyságát) és Krisztus nagyságát felmutatni. Jellemző egy emberre, aki mindent egy földi, emberi normának vet alá és mindent a személyes tekintély és siker mértékének vet alá. Az a tény, hogy ez a szó, mely eredetileg becsületes munkát jelentett, mely értékes volt, ilyen változáson ment keresztül, jellemző fényt vet az emberi természetre. Ez egy figyelmeztetés a mi generációnknak, mert napjaink gyakori baja, hogy nem felel meg a gazdasági nehézségeknek, de mindig azt kérdezi: mit tudok az életemből kihozni és nem azt, hogy mivel tudom az életemet megtölteni?
Civakodás, veszekedés
A különböző fordítások arra mutatnak, hogy milyen nehéz pontosan megadni ennek a szónak a jelentését. Általában „eritheia” egy munka vagy foglalkozással kapcsolatos hibás beállítottságot jelöl. A nem vallásos nyelvhasználatban „eritheia”-nak és a vele megegyező igének két jelentése van:
- „Erithos” napszámos. Az ige „eritheuesthai” azt jelenti: bérért dolgozni, így az „eritheia” díjazásért dolgozni. Ebben az értelemben a három szónak nincs negatív jelentése.
- Aristotelesnél az „eritheuesthai” ige más jelentést kap. Ő úgy gondolja: választási szavazatokat szerezni fizetett párthívek segítségével. Arisztoteles szerint ez a módszer egyike azon okoknak, amelyek végül felkelésekhez (lázadásokhoz) vezetnek. Itt az „eritheia” tehát választási intrika lett. Politikai tett, ahogy azt Aristoteles írta, egyes emberek cselekedete, amely csak vele, vagy pártjával kapcsolatos, aki egy hivatalra nem azért törekszik, hogy az államot, a társadalmat és azáltal embertársait szolgálja, hanem hogy személyes büszkeségét, hatalomvágyát kielégítse, vagy pártját erősítse. „Eritheia” tehát az embernek olyan magatartását jellemzi, aki valamilyen közhivatalt visel, hogy hatalmat és presztízst nyerjen általa az. Az „eritheia” ez esetben politikai cselszövés és önző törekvés személyes érdekből. Pál négyszer használja a szót. Rm 2,8-ban olyan emberekről beszél, kik az „eritheia” hatalma alatt vannak és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Ezeket szembeállítja azokkal, akik türelemmel, jó munkával, nem emberektől, hanem Istentől kapható díjért, tiszteletért és múlhatatlan lényegért küzdenek. A 2Kor 12,20-ban néhány bűnt ír le, s fél, hogy ezeket meg is találja. Ezt „eritheiának” nevezi. Veszekedés széthúzással együtt, irigység, rosszindulatú pletyka, gőg, lázadás. A Fil 1,17-ben az apostol azokra vonatkoztatja, akik az evangéliumot színből prédikálják, hogy azáltal kárt okozzanak, nem Krisztust dicsőítik. Viszálykeltésből és nem szeretetből cselekedtek. A Fil 2,3-ban kéri a keresztyéneket, ne „eritheia”-ból vagy hiú becsvágyból akarjanak cselekedni, hanem alázattal egymást különbnek tartsák maguknál. Azután következik az a csodálatos állítás, mely közli velünk, hogy Krisztus az emberekért az istenvoltáról lemondott.
Innen nem nagy lépés egy olyan munkáig, melyet kizárólag csak bérért akarnak tenni. Ekkor ez „eritheia” olyan ember magatartását jellemzi, aki közömbös a szolgálatával szemben, nem büszke tudására és nincs öröme a munkájában, aki minden munkájában csak arra gondol, mennyit tud keresni.
Ezek a helyek jellegzetesek Pálnál az „eritheia” jelentésére. A négy példa közül három összefüggésben áll a gyülekezeteken belül egymással harcoló pártokkal. A korintusi gyülekezet az egymással viaskodó csoportok miatt szakadt szét. Pálnál jellemzi a szó a személyes becsvágy és személyes rivalitás szellemét, mely pártok kialakulásához és a gyülekezet lebecsüléséhez vezetett.
Az „eritheia - motívum” a világban éppen eléggé rossz, de hogy ez még Jézus Krisztus egyházába is be tudott férkőzni, igazán tragikus. Vannak emberek, kiknek gyülekezeti munkája arra szolgál, hogy saját nagyságukat és fontosságukat előtérbe helyezzék, és keserűen csalódottak, ha őket állással és tisztelettel nem értékelték, melyről úgy gondolják, hogy megszolgálták.
Vannak emberek, akik — bármilyen szomorúan hangzik is –, bizottságokban, egyesületekben stb. azért dolgoznak, mert az az egyedüli hely, ahol még valamit tehetnek. Látszólagos, tiszteletbeli szolgálatuk csupán eszköz hatalmi vágyuk kielégítésére.
Azok is előfordulnak a gyülekezetekben, akik terveik és intrikáik által meghatározott politikát támogatnak. Ők többnyire politikájuk sikeréről gondoskodnak, mint ha az a gyülekezet jóléte lenne. Az egyházban hosszú vitákat lehet hallani, mely nem a gyülekezet missziójáról szól, hanem egy párt sikeréről vagy egyes személyekről. Azonban a személyes hiúság minden problémája megoldható a gyülekezetben. Ameddig Krisztus az élet középpontjában áll mind az egyes embereknél, mind a gyülekezetben az „eritheia”, személyes hiúság és pártoskodás keletkezni nem tud. De ha nem Krisztus van a középpontban, ha a hiúság és a politika lesz fontos az egyénekben, akkor az „eritheia” kikerülhetetlenül befurakodik a gyülekezetbe és a békességet tönkreteszi.