A három fogalom, amellyel a test munkájáról való leírást megkezdjük, együttesen megrajzolják a gonoszság tetőpontját. A „porneia” a bűnt a nemi összefüggésekben mutatja be. „Akatharsia” az egész személyiség általános romlottságát fejezi ki, amely minden életterületet megmérgez. Az „aselgeia” jelzi a könnyelmű és szemérmetlen szeretetet, vonzalmat a bűnhöz, vétekhez, amikor az ember nem gondol arra, hogy miként vélekedik Isten, vagy mit gondolnak az emberek a cselekedeteivel kapcsolatban. Lehet egy ember „akarhartos”, bűnös, tisztátalan, és bűneit eltitkolja, mert az általános vélemény az illemről számára még jelent valamit, de „aselges” csak akkor lesz, ha az általános illendőséget megveti. Az „aselgeia” a bűnösöknek azt az állapotát jelenti, amelyben az ember egyáltalán meg sem kísérli a bűnt eltitkolni, elkendőzni. Bűn szégyen nélkül.
Az „aselgeia” a LXX-ban egyáltalában nem található. Az Újszövetségben a Rm 13,13-ban jelenik meg, ahol azt olvassuk, hogy egy keresztyén nem élhet zabálásban és iszákosságban, kéjelgésben, erkölcstelenségben, civakodásban és irigységben. Az „aselgeia” itt szópárban van, amely szexuális bűnnel van kapcsolatban. A 2Kor 12,21-ben a tisztátalansággal és kéjelgéssel együtt jelenik meg és itt is szexuális kicsapongást jelent. Az Ef 4,19 még többet foglal magába. Itt arról van szó, hogy aki magát kéjelgésre adja, minden tisztátalanságot teljes erővel űz. Az Újszövetségben többnyire szexuális kilengéssel áll kapcsolatban.
A klasszikusok írásaiban a szónak sokkal tágabb jelentése van. Platonnál a törvénytelenség szemérmetlensége. Demosthenesnél egy elvetemült ember brutalitása és Macedóniai Fülöp fennhéjázó elbizakodottsága. Maguk a görögök úgy értelmezik, mint „szemtelen és sértő erőszakosság”-ot. Basilius azt mondja, hogy az olyan lélek tulajdonsága, amely nem akar elviselni semmiféle fegyelmet.
Plutarchos ezt Alkibiadesszel kapcsolatban használja, aki vad kéjsóvárságban a tisztességes nyilvánosságot és a nyilvános véleményt teljesen figyelmen kívül hagyta. Josephus ezt alkalmazta az elvetemült Isebel királynőre és egy római katona hírhedt tettére, aki mint őr bizonyos templomi ünnepen emberi szükségletét nyilvánosan a templom mellett végezte el, s azáltal nemcsak nyilvános haragot váltott ki, hanem ami még rosszabb, szégyentelenül bemocskolta a szenthelyet is. Demosthenes nagyon jellegzetesen használta az „aselgos”-t, mint határozószót. Azt mondja egy emberről, ki „aselgos” módon élt, hogy az azokhoz az emberekhez tartozik, akinek társaságába tisztességes apa sohasem vitte volna magával a lányát.
Az „aselgeia” tehát nyilvános és gátlástalan bűnként van megjelenítve. Egy ember ki „aselgeia”-ban él, annak teljesen érthetetlen, hogy mások mit gondolhatnak, vagy mondhatnak róla.
Az „aselgeia”-nak három különböző jelentését tudjuk megfogalmazni:
- Kéjsóvárság és tisztességtelen (fajtalan) cselekedet. Ez olyan ember cselekedete, akit szenvedélyek, ösztönök, érzések uralnak és a saját, okos értelmének hangját elhallgattatja.
- Egy ember, ki mértéktelenül „aselgos”, sem a más ember jogait, sőt magát az embert sem veszi figyelembe, azaz lebecsüli. Erőszakos, brutális, sértegető, szégyentelen. Nem törődik másokkal, nem érzékeny mások iránt.
- Egy ilyen ember teljesen közönyös a közfelfogással, a társadalmi illendőséggel szemben. Valaki megkísérelhet valamilyen gonosz tettet az emberek szeme elől eltitkolni, ezt a gonoszságot szereti és az uralja is őt, ennek ellenére még nem él „aselgeia”-ban. Azonban elérhet egy állapotot, melyben már többé nem szégyelli magát, hogy szabadon és nyilvánosan megtegye azt, amit ezelőtt még csak titokban tett meg. Olyan arcátlan tud lenni, hogy teljesen hidegen hagyja, hogy mások mit látnak, mit mondanak vagy gondolnak. Ez az „aselgeia”.