Koinonia - A keresztyének közössége

  1. Az Újszövetségben sok olyan szó van, melyekben a közösség gondolata szólal meg. A klasszikus görögben a „koinonia” egyesülést, összekötést, részesedést jelent. Platon a nő és a férfi „koinoniájáról” beszél a közös nevelés céljából. Az emberi „koinonia” görög kifejezés az emberi társadalomra vonatkozik. A későbbi görögben a „koinonia”-t a „pleonexia”-val, a kapzsisággal, mohósággal ellentétben használták. A „koinonia” a nagyvonalú osztást jelenti az önzéssel szemben. A korabeli hétköznapi nyelvben a „koinonia” szónak három különböző jelentése volt:
    1. Általános üzleti társulás. Egy papirusban valaki a testvéréről így ír: vele semmiféle „koinónia”, üzleti kapcsolatom nincs.
    2. Mindenekelőtt a házasságra vonatkozott. Két ember házassága, egy életre szóló „koinonia”, amelyben mindent megosztanak egymás közt.
    3. Az ember és Isten közösségére is használták. Epiktetos azt mondja, hogy a vallás a Zeussal való közösséget tűzte ki céljául. A nem vallásos görögöknél a „koinonia”-t egy szoros, sőt a legszorosabb közösség kifejezésére használták — amelybe az ember belemehet.
  2. Az Újszövetségben kb. tizennyolcszor fordul elő a „koinonia”. Ha mi azokra a kapcsolatokra tekintünk, amelyekben használták, megállapíthatjuk, milyen széleskörű az a közösség, mely a keresztyének életét jellemzi.
    1. A keresztyén életben van „koinonia”, mely barátságot jelent és a mások társaságában való tartózkodást. Nagyon érdekes azt tapasztalni, hogy ez a barátság a keresztyének közös ismeretén alapszik (1Jn 1,3). Csak azok, akik Krisztus barátai, tudnak valóban egymás közt barátok lenni.
    2. A másik jelentése a „koinonia”-nak: a keresztyének életében az egészen praktikus osztás azok iránt, akik kevésbé vagyonosak. Pál háromszor használja ezt a szót azzal a gyűjtéssel kapcsolatban, amelyet a jeruzsálemi szegény keresztyének érdekében rendezett (Rm 15,26, 2Kor 8,4; 9,13; Zsid 13,16). A keresztyének közössége tehát egészen praktikus dolog.
    3. A keresztyének életében van egy „koinonia”, a Krisztus munkájában való részesedés, partnerség (Fil 1,5). Az apostol megköszöni a filippibelieknek az evangélium munkájában való közreműködést.
    4. „Koinonia” van a hitben is. A keresztyén soha nem izolált, nem áll egyedül, a hitbeli közösségnek része (Ef 3,9).
    5. A keresztyéneknek közössége „koinonia” a Lélekben (2Kor 13,13; Fil 2,1). A keresztyén a jelenben él és a Lélek közösségében, a Lélek segítségét és vezetését élvezi.
    6. A keresztyének életében „koinonia” van Krisztussal. A keresztyének a Krisztussal, Isten fiával való közösségre elhívottak (1Kor 1,9). Ez a közösség az úrvacsorában éri el csúcspontját (1Kor 10,16). A kenyér és a bor a legszorosabb „koinonia” Krisztus testével és vérével. Az úrvacsorában találják meg a keresztyének a közösséget Krisztussal és egymással. Ez a Krisztussal való közösség szenvedésével való közösséget is jelent (Fil 3,10). Minden szenvedésben a keresztyén embernek az az öröm a bizonyossága, hogy Krisztussal kapcsolatban van.
    7. A keresztyének életében „koinonia” van Istennel (1Jn 1,3). Itt meg kell jegyezzük, hogy ez a közösség erkölcsi feltételekhez van kötve. Azoknak nem lehet része, akik a sötétség útját választották (1Jn 1,6). A keresztyén „koinonia” az a kötelék, mely a keresztyéneket egymáshoz és ugyanakkor Istenhez és Krisztushoz is köti.
  3. Ebben a szócsoportban még két további szó szerepel az Újszövetségben, amire figyelnünk kell. Az első a „koinonein” ige, ami a klasszikus görögben azt jelenti: valamiben részesülni. Ezt pl. két emberre vonatkozik, akiknek minden dolga közös. Jelenthet valakivel üzleti kapcsolatot. Jelenthet kilátást, reményt arra nézve, hogy valakivel egy véleményen lesz. Az akkori görög papirusokban három lényeges jelentést találunk.
    1. Közös tettet fejez ki. Ha például egy bűntényt nem lehet felderíteni, akkor feltételezik a törvénykezők, hogy a tettestársa fedezi a tettest.
    2. Használatos az általános javakban való részesedésre. Így pl. minden ember részese az emberi természetnek.
    3. Jelenthet praktikus életközösséget. Így írta egy orvos munkatársnőjének emléktáblájára: „Veled osztottam meg az életemet”.
  4. Ha az Újszövetséghez fordulunk, feltűnik, milyen átfogó ez a részesedés.
    1. Minden embernek egyformán van teste és vére (Zsid 2,14). Itt a közösség már az emberlét alapján fennáll.
    2. A keresztyének anyagi javaikat megosztják egymás közt (Rm 12,13; 15,27; Gal 6,6). Érdekes azt látni, hogy az újszövetségi helyek fele, melyekben „koinonein” használatos, erről a praktikus oldalról szólnak. Egyetlen keresztyén sem élhet bőségben, amíg a testvérei nélkülöznek.
    3. Használatos a mások cselekedeteiben való részvételre (1Tim 5,22) Egymás közt partnerek vagyunk és így Isten partnerei is.
    4. Közös tapasztalatokra vonatkozik (1Pt 4,13). Miközben az ember hitéért szenved, Krisztus tapasztalataiban osztozik.
  5. A „koinonos” a klasszikus görögben társat, partnert jelent. A papiruszokban általános jelentése üzlettárs. Pl. egy bizonyos Hermes Korneliust, mint az ő „koinonos”-át, a közös értékük egy hatodában részesíti. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nem vallásos görög szó csak üzleti vonatkozásban használatos. Az Újszövetségben a „koinos” tízszer fordul elő.
    1. Olyan embert jelez, aki egy vállalkozásban, egy cselekményben vagy eljárásban részt vesz. A farizeusok azt állították, hogy ők az atyáik próféta gyilkosságában nem vettek részt (Mt 23,30).
    2. Partneri értelemben használatos. Jakab és János Péterrel „koinonoi” voltak a halászatban (Lk 5,10). Pál úgy tekinti Titust, mint aki az ő „koinonos”-a és „synergos”-a, partnere és munkatársa (2Kor 8,23).
    3. Amikor Pál apostol Filemonnál Onesimusért könyörög, Filemont „koinonos”-ának nevezi (Filem 17). A keresztyén minden keresztyént magától érthetődően az Úr nagy munkájában partnerének tekint.
    4. Olyan emberekre is vonatkozik, akik ugyanolyan tapasztalatban részesülnek (2Kor 1,7; Zsid 10,33). Krisztus és az emberek között az az együttérzés uralkodik, ami ugyanazon tapasztalatok által keletkezik. Az emberek egymás közti viszonyát ennek az együttérzésnek kell meghatároznia.
    5. Egyszer fordul elő abban a jelentésében, hogy a keresztyén ember az isteni természet része lett (2Pt 1,4). Mi nemcsak a földi dolgok részesei vagyunk, hanem a menny dicsőségéé is. A keresztyének olyan emberek, mint mások, ugyanúgy megtapasztalják az örömöt és a szenvedést, mint az embertársaik, de ők az isteni természet részesei lettek és a jövendő dicsőségben részesülnek. A keresztyén egész életében mindent, amije van, másokkal megoszt, mert tudja, hogy gazdagsága abban van, amit másoknak ajándékoz.