Agapé - Szeretet

Az etika tanára folytonosan arra törekszik, hogy a jó élet jellemzőit hangsúlyozza. Ezt teszi Pál apostol is, amikor Gal 5,22-23-ban a Lélek gyümölcsét felsorolja: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom. Szükségszerű, hogy a szeretet áll az első helyen, hiszen “Isten szeretet” (1Ján 4,8), ezért a legnagyobb a szeretet (1Kor 13,13). A szeretet a tökéletességnek az a köteléke, amely mindent tökéletes harmóniába egybeilleszt (Kol 3,14), és a törvény betöltése is (Rm 13,10).

1. A görögben négy szót is ismerünk a szeretetre.
   1. Erosz, amely a férfi és a nő közötti szeretetet jelenti. Ez a testre vonatkozik, és a szexualitással kapcsolatos. Arisztotelész mondja, hogy az erosz mindig a szemek vágyával kezdődik, mert senki sem lesz szerelemes anélkül, hogy őt korábban a szépség meg ne igézné. A szerelem csak akkor szerelem, ha vágyakozik a másik után. Epiktetosz szenvedélyes kényszernek nevezi ezt a szeretetet. Az Újszövetségben az erosz nem fordul elő, nem azért mintha a testi szerelmet az Újszövetség elutasítaná, inkább arról van szó, hogy ebben az időben ez a szó a vágyat, gyönyört fejezte ki inkább, mint a szeretetet.
   2. Filia: a görög nyelvhasználatban ez a legmagasabb rendű kifejezés a szeretetre. A testnek, léleknek, szellemnek bensőséges, szoros, gyengéd vonása. Magába foglalja a testi szeretetet, mert az igei változata (filein) a “csókolni”, “ölelgetni” jelentéssel is bír. Jól lehet a filia több, mint csak testi szeretet, valami mégis hiányzik a fogalomból. Shakespeare mondta: “Az a szeretet nem szeretet, amely a körülmények hatására megváltozik. Már pedig a szeretet meg tud változni, mint minden, amit az ember alkot.” Arisztotelész írja: “A szerelmes vágya, hogy szerelmesét megpillantsa, és partnerének vágya is az, hogy kedvese figyelmes legyen. De ha a szerelmes szépsége eltűnik, vele együtt a filia is.” Jóllehet az emberi szeretet legmagasabbika a filia, de e szeretet fénye tud vibrálni, sőt melege kihűlhet.
   3. Storgé: e szó jelentése egészen körülhatárolt. A családi szeretetet jelenti, a szülőknek gyermekei iránti, a gyermekeknek szüleik iránti, valamint a testvérek, rokonok, ismerősök egymás iránti szeretetére vonatkozik.
   4. Agapé: az igei változata (agapaó) általánosan használatos a görögben, a főnév azonban egészen ritkán fordul elő a szövegekben. Tulajdonképpen csak a keresztyénségben nyerte el a teljes jelentőségét. Ez nem véletlen. Az agapé egy új tulajdonságot jelent, egy új viszonyulást az embertársainkhoz. Egy olyan viszonyulást, amely a keresztyén közösségben bontakozik ki, de Krisztus ereje nélkül nem lehetséges.
   1. Arisztotelész írja, hogy csak azt az embert lehet szeretni, aki szeretetre méltó. Beszél olyan emberekről, akik vágyakoznak ugyan a szeretet után, de nevetséges ez a törekvésük, ha semmit nem tudnak fölmutatni. Nyomatékosan kijelenti, senki sem várhatja, hogy szeressék, ha nincs benne semmi, ami rokonszenvet ébresztene.

   Epiktetosz tulajdonképpen ugyanezt mondja: “minden, ami érdekli az embert, az szeretet.”

   Platon szerint “a szeretet a szeretetre érdemesért van.”

   A keresztyén szeretet érdekessége éppen az, hogy a nem szépet és a szeretetre nem méltót szereti. Azt keresi, ami az ember társa számára a legjobb, függetlenül attól, hogy ki az illető, mit tett, és tesz. A keresztyén szeretetben az ember érdeme, semmilyen szerepet nem játszik.

   2. A görög írók számára a szeretet majdnem csak kizárólagos módon elgondolható. Arisztotelész a szeretetet, mint a legmagasabbrendű barátságot definiálja, amely ezért csak egyetlen személyre vonatkozhat. A baráti kör is csak kicsi lehet. És a szeretet csak egyetlen gyújtópontra tud koncentrálni.

   A keresztyén szeretet éppen ellentétes, mert mindent átfogó jóság. Augusztinusz mondja: Isten mindnyájunkat úgy szeret, mintha csak egyetlen embert szeretne.

   3. Még egy más ponton is különbözik a keresztyén szeretet az általános, vagy átlagos emberi szeretettől. Az emberi szeretet a szív rezdülése, az a valami, ami egyszerűen csak történik, anélkül, hogy érte fáradoznának. Az agapé ezzel szemben az egész személyiséget igénybe veszi. Ez a szeretet nemcsak a szív, hanem a szellem, sőt az akarat ügye is. Nemcsak egyszerűen létezik anélkül, hogy bármit is tennénk érte, hanem akaratunk által tör elő. Ez egy győzelem. Győzelem saját énünk fölött. Nyilvánvalóan a Lélek gyümölcse, amely Krisztus ereje nélkül elképzelhetetlen. Ezért értelmetlen arról beszélni, hogy a világnak a Hegyi Beszéd etikáját és a keresztyén szeretetet el kell fogadni. A természeti ember erre nem képes. Ez csak annak lehetséges, aki átadja magát Krisztusnak, és veszi az ő Lelkét.
   4. A keresztyén szeretetről való elképzelés a pogány szellemi világban teljesen új, az addigi céloknak ellentmond. A kortárs filozófusok a belső békére törekedtek (atarakszia), a derűs nyugalomra, a szív békéjére. Ennek eléréséhez két alapvető dolog kellett. Az első, az autarkeia a dolgoktól, sőt a saját személyétől való abszolút önállóság és függetlenség. Az a lelki magatartás ez, amely az üdvöt és a békességet egészen és kizárólagosan önmagában találja. A másik az apatheia, amely szoros kapcsolatba van az előbbivel. Nem az apátiát jelenti ez, a közömbösség értelmében. Lényegében egy képtelenség, amely az örömöt és szenvedést, a szerencsét és a szomorúságot úgy érzékeli, hogy azok semmit nem érintenek, akár vele, akár másokkal történik. Ha ez az életideál, akkor a szeretet természetesen a békesség nagy ellensége. Epiktetosz írja: “A világ császára politikai békességet és biztonságot hozott, de tud-e nekünk szeretetmentes békét adni?” Megengedi, hogy egyik ember a másikkal jót tegyen, de csak annyira, hogy üdve és öröme soha ne függjön senkitől, mert akkor szívében másnak is lenne hely, és így elvesztené szabadságát örökké. Epiktetosz számára a szeretet a szolgaságnak egy módja. A filozófia segít az embernek elérni a közömbösséget, de erre nevelni is kell az embert. Ezt a nevelést jelentéktelen dolgokkal kell kezdeni. Pl.: egy edénnyel, vagy csészével, amit adandó alkalommal össze lehet törni. Azután fontosabb dolgokra is kiterjeszti a közömbösséget: egy tunikára, egy értéktelen kutyára, egy rossz gebére, vagy egy darabka földre. Odáig kell eljutnia, hogy ezen dolgok elvesztése az ember számára közömbös legyen. Így fokozatosan elérkezik oda is, hogy közömbös lesz számára, ami saját testével történik. És feleségének, gyermekeinek, testvéreinek elvesztése se érinti többé.

   Marcus Aurelius egészen más módon szól: “Szeresd az embereket, akikkel a sors összehoz, teljes szívedből szeresd őket! Szeresd az embereket, és kövesd Istent! Minden értelmes lény rokonod, és az ember életének az az értelme, hogy minden embernek kedveskedjünk. A bennünk lévő isteni igényli az emberek iránti együttérzést. Ha a gonoszt előbb nem tudod megtéríteni, akkor gondolj arra, hogy a jóság ilyen esetekben is érvényes. A szelídséget azok iránt kell gyakorolni, akik utunkat állják, és tüskék a szemünkben. Az igazi filozófust szükségszerűen megverik, de miközben verik, szeretnie kell azokat, akik őt gyűlölik, mintha mindnyájuknak apja, vagy testvére lenne (Epiktetosz).”

   Ha meg akarjuk érteni ezeket a gondolatokat, látnunk kell, hogy az emberek iránti viszonyulás nem abból fakad, hogy valaki azonosul a másikkal, vagy beleérez a helyzetébe, hanem a fölény öntudata ez. Saját erényének számított, és fölötte állt a többi embernek.

   Ezzel szemben a keresztyén szeretet éppen az ellenkezője a pogány filozófusok gondolatainak. A pogány filozófus azt mondja: neveld magad a közömbösségre. A keresztyén üzenet viszont így hangzik: neveld magad az embertársadért való önátadásra, és a felebarát iránti buzgó szeretetre. A pogány filozófus azt tanítja: óvakodj attól, hogy személyesen beleszólj az emberek szituációjába. A keresztyén üzenet viszont ez: azonosulj embertársaddal, láss az ő szemével, gondolj és érezz vele. Ami a keresztyének számára életelv, éppen azt akarták a pogány filozófusok kitörölni.

   1. Mindennek eredete Isten szeretetében van, mert Isten a szeretet Istene (2Kor 13,11). A keresztyén szeretet válasz Isten szeretetére. Isten szeretete a minta és az erő. Ez a szeretet teljesen meg nem érdemelt, melyet az bizonyít, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, mikor még bűnösök voltunk (Rm 5,8).

   Isten szeretete teremtő és mozgósító. Kitöltetett az emberi szívekre, így a keresztyén életnek az erényeit teremti meg (Rm 5,3-5).

   Isten szeretetétől nem lehet elszakadni, sem ebben az életben, sem az örökkévalóságban (Rm 8,35-39). A halál utáni életre nézve ez egy nagy vigasztalás.

   2. Ahogy Pál beszél Isten szeretetéről, úgy szól Krisztus szeretetéről is. Számára a kettő között nincs különbség. A Rm 8,35-39-ben kérdezi: “Ki szakíthat el Krisztus szeretetétől?” A válasza: senki se tud elválasztani Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Pál számára Jézus Isten látható és tevékeny szeretete.

   Isten szeretete felülmúlja az ismeretet (Ef 3,19). A szeretet mindig titok. Nem lehet megmagyarázni, hanem az ember csodálattal tekint rá, és imádatra sarkallja.

   Krisztus szeretete a keresztyén élet számára példa. A keresztyéneknek úgy kell szeretni, ahogy őket Krisztus szerette (Ef 5,2). Krisztus szeretete a keresztyének számára példa személyes viszonyulásainkban. Krisztus szeretete motiváló erő, amely meghatározza a cselekedeteket (2Kor 5,14). Nem a félelem kényszeríti a keresztyéneket a jó cselekvésére, hanem a szeretet iránti elkötelezettségük.

   3. Pál apostol gyakran összekapcsolja a hitet és a szeretetet (Ef 1,15; Kol 1,4; 1Thessz 1,3). A legnagyobb dicséret, amit egy gyülekezetre mondhat ez: a gyülekezet tagjai hitben állnak és egymást szeretik. A keresztyén élet kettős viszonyulást és kettős kötelezettséget rejt magában. Viszonyulás Krisztushoz és az emberekhez, ill. kötelezettség Krisztus és az emberek iránt. A keresztyén élet közösség Istennel és emberekkel. A hit és szeretet között kettős kapcsolat van. Az Ef 6,23 szerint Pál azért imádkozik, hogy a szeretet hittel párosuljon, a Gal 5,6 pedig arról a hitről szól, amely a szeretet által lesz hatékony. A szeretet hit nélkül szentimentalizmus. A hit szeretet nélkül életképtelen. A szeretet a hitre épül, a hit pedig a szeretet tüzéből fakad. A hitnek és szeretetnek ez a kapcsolata a cselekedetekben nyilvánul meg, mert a szeretet soha nem lehet képmutató (Rm 12,9). A képmutatás akkor következik be, ha a szeretetet szavakkal dicsérjük, a tettek által pedig megtagadjuk. Praktikus nagyvonalúságra törekszik a szeretet. Amikor az elszegényedett jeruzsálemieknek gyűjt Pál, a fiatal gyülekezeteket arra szólítja fel, hogy mutassák fel szeretetük komolyságát (2Kor 8,7). A szeretet a megbocsátást is munkálja (2Kor 2,7).

Hogy jelentését közelebbről megértsük, tekintsük át, amit Jézus mondott róla. A Mt 5,43-48 nagyon tanulságos ilyen szempontból. Jézus egészen világossá teszi, hogy az emberi szeretetnek Isten szeretete példájához kell igazodni. Mi jellemzi Isten szeretetét? Igazaknak és gonoszoknak egyaránt esőt ad, és napját is felhozza rájuk. Az agapé Isten legyőzhetetlen jóságát, és korlátlan jóakaratát fejezi ki. Az a lelkület az emberben, amely embertársa számára mindig a legjobbat keresi. Azt cselekszi, amit ő is elvár tőle.

Az agapé további jelentését a páli levelek analízisével próbáljuk megérteni, ahol több, mint hatvanszor fordul elő.

2. A szeretet szerepe a keresztyének életében.
   1. A szeretet a keresztyén élet alaphangja, mert szeretetben kell élnie a keresztyén embernek (Ef 5,2). Minden szituációban jóságot kell árasztaniuk. A szeretet legyen a keresztyének öltözete, és a kolossébelieket inti is Pál, hogy öltözzék azt fel (Kol 3,14).
   2. A szeretet a keresztyén élet motiválója. “Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” (1Kor 16,14). A Hegyi beszéd világossá teszi, hogy a cselekedeteinknek az indítéka is fontos.
   3. A szeretet a keresztyén egység titka, mert ez által forrnak egybe a keresztyének (Kol 2,2). A legcsodálatosabb, hogy ez a szeretet mindent átfog. Mindenekelőtt a hívők és a szentek iránti szeretet (Ef 1,15; Kol 1,4; 1Thessz 3,12). Az egyetlen adomány, amelyet Pál a gyülekezetektől kér (Rm 15,30). A keresztyéneknek az egymás és minden ember iránti szeretetben növekedniük kell.
3. Van még három terület, amelyikben a szeretet megnyilvánul.
   1. A szeretet a keresztyén igazság nyelve. Magától értetődő, hogy a keresztyének szeretik az igazságot (2Thessz 2,10), de azt mindig szeretetben kell kimondani (Ef 4,15). Könnyű az igazságot úgy hirdetni, hogy sebezzen. Az igazság a cinikus filozófusok szerint olyan, mint a haragvó szemvillanás. Az igazság kemény, a szeretet teszi elhordozhatóvá.
   2. A keresztyének mindig apellálhatnak a szeretetre. Ezt teszi Pál is, amikor Filemonnál közbenjár a szökött rabszolgáért (Fil 7). Ugyancsak a szeretetre apellál, amikor a római gyülekezetet kéri, hogy imádkozzanak érte, hogy eljuthassanak Jeruzsálembe (Rm 15,30). A keresztyéneknek nem szabad erőszakhoz folyamodni. Fegyverük a szeretetre történő apellálás, és soha nem az erőszakra történő törekvés.
   3. A szeretet a keresztyén igehirdetés mozgatója. Ha Jézus keményen és szigorúan beszélt, azt szeretetből tette. A szeretet és az együttérzés csendül ki a Jeruzsálem fölött elmondott panaszában is (Mt 23,37). Talán ez a fejezet a Biblia leginkább félreérthetőbb része. Jézus kemény “jajmondásai” a farizeusok és az írástudók ellen irányulnak. Ha ezt a fejezetet olvassuk, elképzeljük, hogy Jézus lángoló szenvedéllyel és izzó haraggal beszélt. A görög szó az ,,ouai’, egy jajkiáltás. Az ismétlődő jaj nem a szenvedélyes harag szava, hanem a szívszaggató szereteté. Az evangéliumot komolyabban veszik az emberek, ha az szeretettel hangzik, és nem szidják őket. Sokkal inkább beszeretni kell az embereket a mennybe, mint a pokollal való fenyegetés által megmenteni.
4. A szeretet a keresztyén szabadságot is kontrollálja. Ez a szabadság nem féktelenség, hanem elkötelezettség a szolgálatra (Gal 5,13). Sok dolog a hitben erősek számára semmi veszélyt nem jelent, minden további nélkül jó lelki ismerettel élhetnek vele. De a szeretet miatt a hitben gyengébbekre is tekintettel kell lenni (Rm 14,15). Ha valóban az élet alapja, akkor jelen van a felelősség is. A keresztyén szabadság a keresztyén szeretet kötelezettsége miatt önkorlátozó.
5. A keresztyén szeretet nem felületes érzelemhullámzás. Komolyan veszi a dolgokat, ahogy azok vannak. Pál imádkozik a filippibeliekért, hogy szeretetük egyre gazdagabb legyen ismeretben és tapasztalatban, hogy megvizsgálhassák mi a legjobb (Fil 1,9). A keresztyén szeretettel az életünkben egy új észrevevő-képesség kezdődik, mert odafigyelünk az embertársaink szükségeire, nehézségeire. A keresztyén szeretet nem vak, sokkal inkább megtanít arra, hogy az embert olyan intenzitással lássuk, ahogy korábban soha.

Ez a szeretet erős is. A korinthusi levelekben érdekes módon használja ezt a szót kétszer is Pál. A 2Kor 2,4-ben említést tesz arról a levélről, amely a korinthusiaknak fájdalmat okozott. De kinyilvánítja, hogy nem ezért írta, hanem szeretetének megbizonyítása végett. Az 1Kor utolsó mondata pedig így hangzik: “Az én szeretetem legyen veletek.” A korinthusi levelek nem szentimentálisak. Gyakorolják az egyházfegyelmet. Nem haboznak, hogy a gyülekezet nyugalmának megrontóit kiközösítsék, mégis szeretetből íródtak.

6. Nyilvánvaló, hogy ebben a szeretetben nem könnyű fejlődni, és ennek megfelelően cselekedni. Az 1Kor 14,1-ben írja Pál: “Törekedjetek a szeretetre!” A keresztyén szeretet tehát nem egyszerűen csak történik, hanem keresni, akarni, követni kell, amit imádsággal, és önneveléssel elérhetünk. Nem olyan tulajdonság, amit birtokolhatunk. Nem a keresztyén élet legnagyobb vívmánya, hanem a Lélek gyümölcse. A Fil 1,8 összefoglalja a szeretetről mondottakat: “Vágyódom utánatok a Krisztus Jézus szeretetével.” Ez azt jelenti, hogy Pál Krisztus szeretetével szereti a gyülekezetet. Általa és benne Krisztus szeret. A keresztyén szeretet ott van jelen, ahol Krisztus egy emberben testet ölt, és az egészen átadja magát neki.