„Exaleiphein” csak ötször fordul elő az Újszövetségben. Közülük mindössze egy nagyon érdekes és fontos. A klasszikus görög ezt a szót kezdetben „über etwas wischen” — eltöröl, eldörzsöl, elmos valamit jelentéssel használta. Például egy házfal átmeszelésére (átfestésére) vonatkozott. Harcosok bekenték testüket harci színekkel. Herodotos (7,39) elmeséli, hogy az etiópiaiak ütközet előtt befestették arcuk egyik felét krétával, a másik felét cinóberrel. Olajos kenőcsöt is használtak. Azután a kitörölni, széttörni jelentést kapta. Az emlékezetből kitörlésére, választás visszavonására, törvény felfüggesztésére, költségek vagy adósságok megtorolására, vagy egy család kiirtására is használatos volt.
A papiruszokban is ez a jelentése az „exaleiphein”-nek. Ott olvasható, hogy egy ember a barátjának a következőt írta: „Nem tudtam leveledet elolvasni, az írás teljesen ki volt törölve.” Ebben az időben még mindig a „kitörölni”, „lemosni” volt a jelentése, ahogy egy táblára írt írást szivaccsal letörölnek.
Az Újszövetségben kétszer használják a szó szerinti értelemben. A Jel 7,17 és 21,4-ben olvassuk, hogy Isten letöröl minden könnyet a szemükről. A Jel 3,5 leírja, hogy egy listából egyes neveket kitörölnek, az ApCsel 3,19-ben a bűnök eltörléséről van szó.
A legérdekesebb helyet a Kol 2,14-ben találjuk. Itt Pál egy adóslevél eltörléséről beszél, mely a rendelkezések szerint ellenünk szólt. Az a szó, amit itt az ApCsel az adós levelére használ, „cheirographos”, szó szerint: saját kezűleg írott okmányt jelent. Ezenkívül saját kezű aláírást és írásos megegyezést is jelent, végül általában az írásos szerződésre lett használatos, mely egy adósságot elismert, tehát adóslevél vagy adóskötelezvény.
A papiruszokban kéri valaki a barátját: „Amennyiben neked lehetséges, menj el Dioscurushoz és követeld tőle az adóslevelet”. A „cheirographos” tehát dokumentum volt, amely a fizetendő adósságot elismerte. Pontosan ez az, amit Krisztus az ő áldozati halála által eltörölt. Ez a szó szerinti jelentése „exaleiphein”-nek: lemosni, kimosni, kitörölni. Az Újszövetség idejében papirusra írtak. A tinta korom, ragasztóanyag és víz keveréke volt, tehát sav nem volt benne, ami az anyagot megtámadhatta volna. Tartós és valódi színezék volt. De ha röviddel az írás után nedves szivaccsal áttörölték, akkor úgy le lehetett törölni, mint egy palatáblát.
Az a legérdekesebb, hogy itt egy olyan szó fordul elő az adósság elengedésére, amit sokkal gyakrabban használtak, mint az „exaleiphein”-t, ez pedig a „chiazein”. A „chiazein” jelentése a görög „chi” betű, ami a mi nagy X betűnkhöz hasonlít, mintha az egész dokumentumot áthúznánk. Úgy olvashatjuk, hogy egy bírósági tárgyalás után Egyiptomban a helytartó megparancsolta, hogy az adóslevelet érvénytelenítsék „chiazesthai”, tehát úgymond áthúzzák. Pál apostol most nem azt mondja, hogy Krisztus a mi adóslevelünket áthúzta, „chiazein”, hanem hogy ő azt eltörölte, kitörölte, „exaleiphein”. Ha egy egész írott szöveget áthúznánk egy X-szel, akkor az írást még tisztán és érthetően olvashatja mindenki, de ha mi azt letöröljük, akkor az eltűnik egyszer s mindenkorra. Így tett Isten Krisztus akaratából a mi bűneinkkel. Nemcsak áthúzta, hanem teljesen eltörölte. Sok ember megbocsát valamit, de igazán nem felejti el a fájdalmat, amit elszenvedett. De Isten nem csak megbocsát, ő a bűneinket még az emlékezetéből is kitörli. Istennek bocsánata olyan tökéletes, hogy nem emlékeztet bűneinkre.