A „parousia” szó használata az újszövetségi időben és a nem vallásos görögben rendívül érdekes.
- A klasszikus görögben egyszerűen a jelent, vagy egy személy, vagy egy dolog érkezését jelentette. Használhatták pl. barátok jelenlétére, vagy a jelenben bekövetkezett szerencsétlenségre. Egy férfi esküvel erősíti tanuk jelenlétében (”parousia”), hogy ő egy bizonyos kötelességet teljesíteni akar. Pál gyakran használta a „parousia”-t ilyen egyszerű, általános módon. Örül Stephanas (1Kor 16,17) jövetelének. Vigasztalódott Titus megjöttével (”parousia”) (2Kor 7,6). Kéri a filippieket, hogy távollétében is olyan engedelmesek legyenek, mint jelenlétében (”parousia”) (Fil 2,12). Egyes korintusiak Pál apostolt gúnyolták, mondván, hogy levelei ugyan súlyosak, testi megjelenése (”parousia”) azonban erőtelen (2Kor 10,10).
- A „parusia” Krisztus visszajövetelére használt jellegzetes szó (Mt 24,3.27.37.39; 1Th 2,19; 3,13; 4,15; 5,23; 2Th 2,1.8; Jak 5,7; 2Pt 1,16; 3,4,12; 1Jn 2,28). Először ennek a kifejezésnek az akkori nem vallásos használatát kell megvizsgálni, hogy lássuk az első keresztyének elképzeléseit ezzel kapcsolatban.
A papyrusokban és a hellenista görögben a „parousia” egy császár, király, helytartó jövetelét, vagy egy híres személyiség érkezését fejezte ki. Ilyen látogatások alkalmával előkészületek történtek: magasabb adókat vetettek ki, hogy pl. a királynak aranykoronát ajándékozzanak. Ptolemaus Soter látogatása alkalmából Kerkeosiris faluban pl. 80 mérő kukoricát kellett gyűjteni. A király érkezésére mindig, mindennek készen kellett lenni. Azonkívül általában szokásos volt, hogy a császár látogatása után egy új időszámítás kezdődött. Egy másik szokás volt, hogy a király látogatásának emlékére új pénzt verettek. Hadrianus császár utazásait ilyen emlékpénzek segítségével nyomon lehet követni. Amikor Néró Korintus városát meglátogatta, jöttének emlékére (”adventus” — görögül „parousia”) pénzt verettek. Ez olyan volt, mintha az eljövetelével új értéket kapott volna minden.
„Parousia” gyakran egy provincia lerohanására használt kifejezés volt. Ilyen értelemben használták pl. amikor Mithridates Ázsiát meghódította. Egy új győztes hatalom megjelenését írja le.
Végül a „parousia” egy istenség látogatását is jelentette. (Pl. egy istenség keresett egy szenvedő embert Askulap templomában és meggyógyította.) Politikai területen gyakran a „parousia” a királyhoz, császárhoz, helytartóhoz benyújtott kegyelmi kérvények átadására vonatkozott.
Mindezen lehetőségekre kell gondolni, ha most a „parusia”-nak az Újszövetségben való használatát vizsgáljuk.
- Alapvetően kifejezi azt a követelményt, hogy az életet bűntelenül meg kell tartani a király érkezéséig. Erre az érkezésre elő kell készülni (1Th 3,13; 5,23; 1Jn 2,28).
- Az Úr érkezését türelemmel kell várni (Jak 5,7). Eljön az a nap, melyen ennek a királynak érkezése az igazi törvényt megteremti.
- Ez olyan érkezés, melyre a keresztyének vágyakoznak és amelyért imádkozni kell (2Pt 3,4.12). R.L. Stevenson mesél egy emberről, kinek nagyon alacsonyrendű munkát kellett végezni, de nem zúgolódott, mert azt mondta mindenkinek: „akinek ebben a világban van valamilye (vagyona) nem kell hogy szegénynek érezze magát.”
Deissmann azt mondja, hogy „parusia” pontosan arra a kifejezésre utal, ami a Zak 9,9-ben és a Mt 21,5-ben olvasható: „Ímhol jő néked a te királyod.” A keresztyén olyan ember, aki a királyára vár.