Makrothymia - Türelem

„Makrothymia” a főnév, „makrothymos” a melléknév, „makrothymein” az ige. A különböző fordításokban türelem, hosszútűrés, kitartás és az annak megfelelő igékkel és melléknevekkel adják vissza. Ezek a görög szavak összetettek, a „makros” — nagy, hosszú és a „thymos” — szenvedélyesség, indulat tagokból állnak.

„Makrothymia” egy bizonyos hozzáállást jelez emberekkel és eseményekkel kapcsolatban. Az az ember, aki ezzel a tulajdonsággal rendelkezik, sohasem veszti el türelmét embertársaival szemben és sohasem adja fel a reményt, ha ők bármikor oktalanok, szeretet nélküliek, tanulatlanok. Ha sötét, érthetetlen események törnek reá, ha őt Isten keményen bünteti, mégsem lesz letört, soha nem veszti el a reményt és a hitet. Sok újszövetségi magyarázó megpróbálta a „makrothymia” tulajdonságát körülírni. A lélek hosszú kitartása, mielőtt a tettnek és az indulatnak helyet ad, az önfegyelem, mely az igazságtalanságot nem hagyja hamar érvényesülni. Az a belátás, mely az igazságtalanságot és gonosz tettet elviseli anélkül, hogy a harag és bosszú magával ragadná. Az az állhatatosság, mely a hitet a kitartáshoz segíti. Plutarchos a következő kijelentést idézi Menandertől: „Mivel te egy ember vagy, ne arra törekedj, hogy gond nélküli életet kérj az istenektől, hanem kérjed a türelmet.” Azt is mondhatjuk, „makrothymia” az a hatalom, amely a dolgokon átlát. „Makrothymia” a klasszikus görögben alig volt használatban, de mégis amikor a keresztyén szókincsbe bekerült, már nagy történelemi háttere volt, mert a Septuagintában egyike a legfontosabb szavaknak. Különösen három vonatkozásban alkalmazták.

  1. Türelem a jelentése az események vonatkozásában. A legérdekesebb hely ezzel kapcsolatban talán az 1Makk 8,3. Az író azt mondja, hogy Róma nagysága a rómaiak „okosságára és kitartására” (”makrothymia”)-ra vezethető vissza. Ez a türelem megmutatkozott Róma eltökéltségében, hogy a békét szerintük sohasem háborúvesztés okozta. A rómaiaknak volt állóképességük, hogy csatavesztés vagy elvesztett hadjárat ellenére, a háborút mégse veszítsék el. Azt mondták, hogy egy hadsereg ütőképességét az bizonyítja, hogyan harcolnak katonái, amikor éhesek és fáradtak lettek. „Makrothymia” az a szellem, mely vereséget sohasem fogadja el, vagy engedi meg.
  2. „Makrothymia” jelent „türelmet az emberek iránt”. Ez az a beállítottság, mely a reményt és a türelmet nem adja fel. Sohasem változik keserűségbe és sohasem csügged el végleg. Ebben a tulajdonságban látják az Ószövetség írói és az apokrif iratok az élet legkívánatosabb dolgainak forrását.
    1. „Makrothymia” a megbocsátás alapja. Ez az a tulajdonság, mely egy embert megfékez (Péld 19,11). Az elnyomott düh már csaknem megbocsátás.
    2. „Makrothymia” alapja az alázatosságnak. Egy türelmes jobb, mint egy gőgös (Préd 7,8). „Makrothymia” megőrzi az embert attól, hogy középpontba állítsa magát és minden dolgot saját érzése alapján ítéljen meg.
    3. Nyilvánvalóan ez a tulajdonság alapja a közösségnek. Egy haragos ember veszekedést okoz, egy türelmes azonban csendesíti a vitát (Péld 15,18.). Olyan ember, aki könnyen kiborul, elrontja a barátságot és a közösséget, de az, aki temperamentumát fékezni tudja, erősíti a közösséget és óvja a viszálytól.
    4. „Makrothymia” az alapja az igazi bölcsességnek. Aki türelmes, az bölcs, de aki türelmetlen, az megmutatja az esztelenségét (Péld 14,29). Egy zsidó közmondás szerint: „Egy ingerelhető ember nem tud tanítani.” Sem tanítani, sem tanulni nem tud. A tanulás első feltétele a türelem.
    5. Türelem az alapja a tartós barátságnak. Sirák könyve szerint: „Az igazságtalan düh nem marad büntetlenül, mert az ádáz dühe bukáshoz vezet. A türelmes jó ideig kitart és azután abból lesz az öröm” (Sir 1,19). A hirtelenkedő ember saját szerencséjét és a másikét is tönkreteszi, a higgadt önmagát és másikét is, akikkel együtt van, boldoggá teszi.
    6. „Makrothymia” az alapja a valódi hatalomnak. „Egy türelmes jobb, mint egy erősebb és aki uralkodik önmagán, jobb mint egy olyan, ki városokat hódít meg” (Péld 16,32.). Aki önmagán uralkodik, másokon is tud uralkodni.
  3. Végül a „makothymia” az Ószövetség idejében Istennek lényét rajzolja meg. Isten körülírása az egész Ószövetségen keresztül, mint egy refrén fut végig. Az Úr Mózes színe előtt elvonult és így kiált fel: „Úr, kegyes és irgalmas és türelmes és nagy kegyelmű és hűséges” (Ex 34,6). A zsoltárokban ismételten örvendező verseket találunk (Zsolt 103,81; 86,15; 145,8). Pontosan ez volt, amit Jónás nem ismert fel, s amit meg kellett tanulnia (Jón 2). Ebben a hosszútűrésben ismerjük fel Istennek a bűnösökkel szembeni magatartását.
    1. Isten „makrothymiája” a bűnösök reménysége. Mivel Isten kegyelmes, irgalmas, türelmes és nagy jóságos, Jóel felszólítja a népet, hogy szívét és ne ruházatát szagassa meg és térjen meg Istenhez (Jóel 2,13). Isten türelme nélkül a megtérés lehetetlen.
    2. Isten „makrothymiája” figyelmeztetés a bűnösöknek. Ne gondolja a bűnös, hogy a bűn következménye alól mentesül, ha ezek a következmények nem azonnal mutatkoznak. „Ne mondd: bűnöztem, és mi történt velem? Isten hosszútűrő, az Úr nagyon türelmes, de haragja hirtelen fog betörni” (Sir 5,4; 4Mózes 14,18.). Az Úr türelmes, de övé az utolsó szó.
    3. Isten türelme a bűnösnek romlására is lehet. A 2Makk 6,14-ben találjuk azokat az ilyesztő gondolatokat, hogy Isten türelmes az emberrel és megvárja, hogy bűneinek mértéke beteljék. Akkor jön az ítélet. Az ember Isten türelmét tehát saját romlására használhatja.
  4. Vizsgáljuk meg a „makrothymia” használatát és jelentését az Újszövetségben. A szó ugyanazon a három területen használatos, mint az Ószövetségben. A „makrothymia” beszél Isten türelméről.
    1. A 2Pét-ben Isten türelme a legtágabb értelmű (2Pét 3,15). A levél szellemi háttere: a gyülekezet csalódása Krisztus második eljövetelének késése miatt. Az író azt hangsúlyozza, hogy ez nem Isten késlekedése, hanem türelme. Egy lehetőség az emberek számára, hogy bűnbánatot tartsanak és az evangéliumban higgyenek, a bűntől elszakadjanak és a megszentelődéshez forduljanak, hogy felkészüljenek Krisztus eljövetelére. Emögött az a gondolat húzódik meg, hogy Isten már joggal elpusztíthatta volna a világot és Ő, ha ember lenne, már régen megtette volna. Azonban türelmesen vár és így ad lehetőséget az embernek a megtérésre. Ugyanezt a gondolatot találjuk Pál apostolnál is. Az 1Tim 1,12-16-ban arról szól, miképpen gyalázta, üldözte és sértegette az Urat, ezért a bűnösök közt első. De éppen rajta mutatta meg Jézus tökéletes türelmét. Türelmesen várt Jézus, míg Saulus, az üldöző kész volt arra, hogy Pál apostollá legyen. Isten türelme még akkor is vár, mikor az ember türelme már régen romboló haragjában cselekedett volna.
    2. Isten türelme több, mint egyszerű várakozás. Türelme az embert bűnbánatra hívja, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenki megtérésre jusson (2Pét 3,9). Senkinek sem kell Istennek a barátságát és türelmét bűnre való alkalomnak tekinteni, hanem sokkal inkább bűnbánatra szóló felhívásnak (Rm 2,4). Isten nem arra vár, hogy az emberek visszatérnek az atyai házba, hiszen ő maga jött el Jézus Krisztusban, hogy megkeressen és megtartson. És megkísérli, hogy Szentlelke által megnyerjen.
    3. Ahogy az Ószövetség idején, úgy ma is használhatja az ember Isten türelmét a saját romlására. Istennek Izráellel kapcsolatos türelmét úgy is meg lehet érteni, hogy ő ezt a dacos népet engedte a saját útján járni, míg végül is el kellett vetnie (Rm 9,22). Isten türelmesen vár és keres. Ez a várás és keresés az ember üdvét szolgálja. De az ember elvakultságában a saját kárhozatára visszaélhet vele.
  5. Az Újszövetség az embertársainkra vonatkoztatva is szól a „makrothymia”-ról.
    1. A „makrothymia” a keresztyén életnek ismertető jele és fegyverzete. Egy keresztyén járjon teljes alázatban, szelídségben és türelemben és a másikat hordozza el szeretetben (Ef 4,2). A keresztyén ruházza fel magát szívbéli könyörülettel, barátsággal, alázattal, szelídséggel és türelemmel (Kol 3,12). Hosszútűrés és barátság a keresztyén élet ismertető jele (2Kor 6,6). A kersztyén ember szeretete legyen hosszútűrő és barátságos (1Kor 13,4). Bármennyire nyugtalanító legyen is a kapcsolat más emberekkel, egy keresztyén legyen türelmes (1Tess 5,14).
    2. Nem ok nélkül foglal el előkelő helyet a „makrothymia” a keresztyén erények küzött, ahogy azt a pásztori levelekben megfigyelhetjük. A keresztyén tanító türelmes, szeretete szemben áll a tévtanító elvakultságával (2Tim 3,10). A fiatal misszionáriusnak szívére helyezi Pál, hogy teljes türelemmel tanítson (2Tim 4,2). Mint tanító, vagy prédikátor mutasson „makrothymia”-t. Bármily részvétlen és látszatra érzéketlen legyen is az ember és bármennyire ellenére legyenek a körülmények, soha nem kételkedhet, soha nem veszítheti el reményét és türelmét. Senki sem taníthat, vagy prédikálhat „makrothymia” nélkül.
  6. A „makrothymia” jellemzi a keresztyén ember reakcióját a körülményekre és eseményekre. Pál azért imádkozik, hogy a kolossébeliek erősek legyenek a türelemben és a hosszútűrésben (Kol 1,11). A keresztyén türelem nem egy komor és szomorú megadás, egy nehéz helyzetben. Ellenkezőleg a türelem örömet sugároz. A keresztyén ember vár, de nem az éjszakára, hanem a ragyogó reggelnek néz elé. Így várt türelemmel Ábrahám, míg elnyerte az ígéretet. Így kell annak lenni a keresztyének életében is, akik Ábrahámmal ugyanazon a hiten vannak (Zsid 6,12-15). Várni megtanulni talán a legnehezebb lecke az ember életében. Várni, mikor látszólag semmi nem történt. Várni, mikor a körülmények csak csalódást okoznak. Jakab azt hirdeti, hogy a keresztyén ember vegyen példát a prófétáktól, akik teljes türelemmel vártak Isten cselekedeteire (Jak 5,10-11). A magvető is türelmesen vár a vetés után hosszú hónapokon át az aratásra (Jak 5,7-9). Talán ez a legnehezebb egy olyan korban, amely a gyorsaságból bálványt készített. Ilyen szempontból a „makrothymia” egyike a legnagyobb erényeknek. Ez magának Istennek az erénye. Hosszútűrésében Isten viseli az emberek bűneit, az elutasítást és az engedetlenséget. Türelmében még mindig reménykedik ebben a világban, melyet őmaga alkotott, amely újra meg újra elfordul teremtőjétől.

    7. Az embernek földi életében tekintettel kell lennie Isten legyőzhetetlen és soha el nem fáradó türelmére, és hirdetnie kell ezt az embereknek.